(Budapest, 1923. június 21. – Budapest, 2014. június 12.)
Tanszék: Társadalomorvostani és Orvostörténeti Intézet 1985-1992.
Teljes nevén devecseri Schultheisz Emil Frigyes Ferenc Károly. Katonacsaládból származott, dédapja ’48-as honvédorvos, nagyapja és édesapja is tábornoki rendfokozatban fejezte be pályáját. Középfokú tanulmányait, követve édesapja gyakori áthelyezéseit, több városban végezte: a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban kezdte, majd Szeged, leghosszabban a Soproni Evangélikus Líceum, Munkács, Esztergom, végül a III. ker. állami Árpád Főreálgimnáziumban tett érettségit 1942. június 10-én. Ezt követően a visszacsatolt Kolozsvárra visszaköltözött Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára iratkozott be történelem-filozófia szakra. 1943-ban átiratkozott a debreceni Tisza István Tudományegyetemre, ahol orvosi tanulmányokba kezdett. Az 1944/45. tanév II. félévétől a budapesti Orvoskaron folytatta, majd oklevelét 1950. március 31-én kapta meg summa cum laude minősítéssel. Az elkövetkező évtizedben rövid ideig Haynal Imre klinikáján, majd a Tétényi úti kórház rendelőintézetében, 1957. januártól a Korányi Sándor és Frigyes Közkórházban dolgozott adjunktusként, miközben 1954-ben belgyógyász szakorvosi képesítést szerzett. 1960-ban került a Kútvölgyi úti Központi Állami Kórházba, ahol a belgyógyászati osztály vezető főorvosa lett. 1964-től a kórház igazgatóhelyettese, 1970-től igazgatója volt. Szűkebb szakterülete mellett kezdettől élénken érdeklődött az orvoslás története iránt is. Gyógyító és kórházvezetői tevékenysége közben 1968-1974 között ellátta a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatói feladatait is. 1972 júliusától az egészségügyi miniszter helyettese, 1973 novemberétől államtitkári tisztséget is betöltött. 1974. február 15. és 1984. december 6. között egészségügyi miniszterként dolgozott, de főorvosi tevékenységét eközben sem hagyta fel. Az orvostörténeti múzeum munkájában az intézeti Tudományos Tanács elnökeként továbbra is részt vállalt. 1977-ben címzetes egyetemi tanári kinevezést kapott. 1984-től a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanszékvezető tanáraként folytatta munkáját, a frissen alapított Orvostörténeti Intézet élén. 2000-ben az egyetem professor emeritus címmel tüntette ki.
Munkásságát 13 könyv, 41 belgyógyászati és 156 orvostörténeti közlemény fémjelezi. Az Orvostörténeti Közlemények szerkesztőbizottságának elnöke, valamint a nemzetközi orvostörténeti folyóirat, a Clio Medica szerkesztőbizottságának tagja volt.
1978-ban a WHO közgyűlésének európai alelnöke volt. Társasági tagságai: a Magyar Orvostörténelmi Társaság főtitkára, majd elnöke, később örökös tiszteletbeli elnöke volt. Nemzetközi Orvostörténeti Akadémia, a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság magyar küldöttje két évtizeden át, Nemzetközi Tudománytörténeti Társaság, Nemzetközi Paracelsus Társaság, Német Orvostörténeti Társaság (levelező tag), Svéd Királyi Orvostársaság, Cseh Purkyné Társaság, Ókortudományi Társaság, Kőrösi Csoma Társaság.
A következő elismerésekben részesült: Kiváló orvos (1970), Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje (1984), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2003), Batthyány-Strattmann László díj (2003), svéd Seraphim-érem, Magyar Örökség Díj. 1985-ben a krakkói és a lipcsei egyetem is tiszteletbeli doktorává fogadta.
Főbb munkái: Fejezetek az orosz-magyar orvosi kapcsolatok múltjából (Tardy Lajossal). Bp., 1960.; Kórháztervezési útmutató (Cserba Lászlóval és Dános Ottóval). Bp., 1976.; History of physiology. Oxford-Bp., 1981.; Orvostörténelem (Birtalan Győzővel). Bp., 1986., 1992.; Historica medica hungarica – Tanulmányok és arcképek a magyar medicina múltjából (Antall Józseffel és Birtalan Győzővel). Bp., 1988.; Traditio renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról. Bp., 1997.; Az európai orvosi oktatás történetéből. Stúdiumok a középkorban és a koraújkorban. Bp., 2003., 2010.; A nagyszombati egyetem orvostanárai. Mesterek és tanítványok sorozat. Bp., 2004.; Orvosképzés a nagyszombati egyetemen 1769-1777 (Magyar László Andrással). Piliscsaba, 2005.; Fejezetek az orvosi művelődés köréből (sajtó alá rend.: Gazda István). Piliscsaba, 2006.
Nyughelye: Budapest, Fiumei úti temető 36/0/0/1 szóróparcella.
