(Győr, 1804. szeptember 26. – Manchester, 1858. március 12.)
Tanszék: Orvostani és sebészeti történet 1836-1842.
A régi kőszegi Schoepf-család sarja, noha születésekor a család már Győrben élt, ahol édesapja mészárosmester volt. Korán árvaságra jutott, iskoláit Győrben és a soproni evangélikus líceumban végezte, majd a bécsi bölcsészeti karra iratkozott. A családi hagyomány a rövid bécsi tanulmányok után prágai, majd páduai tanéveket említ, bár ezek dokumentumokkal nem igazolhatók. Végül Pavia egyetemét végezte el, ahol 1832-ben orvos- és sebészdoktori, valamint szemészmesteri oklevelet szerzett. Innen Bécsbe utazott orvosi ismeretei elmélyítésére, majd 1834-ben Pestre költözött. 1835-ben magyarul jelentette meg Orvosi rendszerek- gyógymódok- s némely rokon tárgyakról c. munkáját, melynek hatására az MTA még azon év szeptember 14-én levelező tagjai sorába választotta. 1836-tól rendkívüli tanárként kezdte oktatni a pesti orvoskaron az orvostörténelmet, de mivel kevés hallgatót vonzott, hat év múlva felhagyott vele. 1836 júniusában, a Dohány utca elején nyitotta meg az ország első ortopédiai intézetét, a Pesti orthopaedi Privát-Intézetet, melyet azonban az 1838. márciusi jeges árvíz elpusztított. Szervezőkészségének és magas pártfogóinak köszönhetően már 1839. augusztus 15-én gyermekkórházat nyitott az Ötpacsirta (ma Puskin) utcában. Működése során meghonosította a pontos és rendszeres betegdokumentációt, a kancsalságon javító műtéteket, a kopogtatás és hallgatózás módszerét és a bőr alatti (subcutan) ín- és izommetszést. A kórház sikeresen működött, a mögötte álló egylet hamarosan saját épület emelését határozta el, mely a közeli Ősz (ma Szentkrályi) utcában nyílt meg. A zárókövet Mária Dorottya főhercegnő helyezte el 1845. június 14-én. Bár a tárgy egyetemi előadására nem kapott lehetőséget, de kórháza lett a gyermekgyógyászat gyakorló helye. 1847-ben megjelentette az első magyar gyermekgyógyászati tankönyvet, legalábbis annak első kötetét, mert a további kettőt a szabadságharc eseményei elsodorták. 1848. október 16-án végre megkapta rendkívüli tanári kinevezését a gyermekgyógyászat előadására, de ekkor már honvédorvosként szolgált. 1849 januárjától az olasz légió orvosaként tevékenykedett. A család ekkor változtatta nevét Mereire. A szabadságharc leverése után Törökországba menekült, ahonnan novemberben Angliába folytatta útját. Innen visszatért még Párizsba, de végül 1850 októberében Manchesterben telepedett le, ahol egy Whitehead nevű orvossal, a pesti mintájára 1856-ban gyermekkórházat alapított. Itthon hagyott kórházából fejlődött ki idővel az egyetem I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikája.
A bécsi és a berlini Hufeland Egyesület is tagjai közé választotta.
Főbb munkái: Dissertatio inauguralis de ischuria. Pavia, 1832.; Orvosi rendszerek- gyógymódok- s némely rokon tárgyakról. Pest, 1835.; Népszerű intések a mirigykór, csontsenyv, testi kinövések, elgörbülések sat. iránt. Buda, 1836.; A mellbetegségek biztosabb megismerése és gyógyítása. Pest, 1842.; Őszinte nyilatkozat a kancsal szem s taggörbüléseknek gyökeres gyógyműtétek valódi becse körül. Pest, 1844.; A pesti gyermekkórház 5 évi működésének áttekintése. Pest, 1845, németül is.; A gyermekgyógyászat tankönyve I. Buda, 1847.; Belrésztan képekben I-III. Buda, év nélkül.; On spasm and convulsions of children. Edinburgh, 1850.; Disorders of infantile development and rickets. London, 1855.
Nyughelye: Manchester.