(Szolnok, 1901. április 1. – Budapest, 1972. február 22.)
Tanszék: Marxizmus-leninizmus Tanszék 1957-1959.
Édesapja szolnoki városi pénztártisztként dolgozott. Sándor Pál 17 évesen kapcsolódott be a munkásmozgalomba, mely egész további életét meghatározta. 1919-ben felvették a KMP-be. A Tanácsköztársaság idején a KIMSZ szolnoki vezetőjeként működött. A proletárdiktatúra bukása után letartóztatták, majd átmenetileg szabadlábra helyezték. 1921-ben kivándorolt Bécsbe és az ottani egyetemen 1925-ig filozófiát hallgatott, illetve diplomát szerzett. Közben részt vett a KMP bécsi szervezetei tevékenységében, egyidejűleg belépett az Osztrák Kommunista Pártba, ahol az ifjúmunkás csoportban vállalt szerepet. 1925-1927 között újságíróként dolgozott. 1927-ben pártutasításra visszatért Magyarországra, magántisztviselőként dolgozott és belépett az engedéllyel működő, Vági István vezette MSZMP-be, ami valójában a KMP fedőszerve volt. 1929-1930 között néhány hónapig részt vett a Kommunista c. lap szerkesztésében, majd annak betiltása után 1933-ig a Társadalmi Szemle felelős szerkesztőjeként tevékenykedett tovább. Különböző írói álneveken (összesen 17 köthető hozzá) ponyvaregényeket írt és fordításokat (Kant, Dos Passos, Hegel, Upton Sinclair, A. Tolsztoj, Gorkij stb.) jelentetett meg, utóbbiakat részben az Európa Könyvtár sorozatban. Egyes kutatási eredmények szerint ő lehetett József Attila kommunista pártbeli felsőbb kapcsolata, aki szerepet játszott a költő kizárásában. A háború idején tagja volt a Magyar Történelmi Emlékbizottságnak, többször letartóztatták, 1944-ben bujkálni kényszerült. 1945-ben az MKP II. kerületi szervezetének titkára, a Szabad Nép és a Gazdaság c. folyóirat szerkesztője volt. 1950-ben letartóztatták, 1954-ben rehabilitálták. Még ebben az évben az Országos Fordító Iroda igazgatójává nevezték ki. 1956 végén tevékenyen részt vett az MSZMP néven újjáalakuló állampárt szervezésében, majd az V. kerületi pártbizottság elnöke lett. 1957-ben bízták rá a BOTE Marxizmus-leninizmus Tanszékének irányítását, amit 1959-ig látott el. Ekkor megkapta az ELTE Filozófiai Tanszékét, ahol haláláig működött.
Főbb munkái: Marx vagy Hendrik de Man. Bp., 1934.; Fasiszta munkakódexek. Korunk könyvei sorozat. 1934.; A történelmi materializmus története. Bp., 1938.; Filozófiai lexikon 1-6. Bp., 1941.; A dialektika története. Bp., 1943.; A természettudományok fejlődése a Szovjetunióban. Faust Imre Könyvkiadó, Bp., 1945.; Arisztotelész logikája. Bp., 1958.; A filozófia története. 1. köt. A Marx előtti filozófia, 2. köt. Marxtól Leninig, 3. köt. Lenintől napjainkig. Akadémiai, Bp., 1965.; Henri Bergson filozófiája. Bp., 1967.; A két frankfurti iskola. Bp., 1972.; A magyar filozófia története 1900-1945, 1-2. kötet. Magvető, Bp., 1973.
Nyughelye: Fiumei úti temető 30-2/0/1/41.
