Rigler Gusztáv, nemes (Dunamocs, 1868. november 4. – Budapest, 1930. augusztus 20.)[1]
Tanszék: Közegészségtani Intézet 1927-1930.
Középiskolai tanulmányait Esztergomban végezte, majd 1886-ban a budapesti orvoskarra iratkozott be. 1891-ben egyetemi pályadíjat nyert a tífuszbacillus vízben való viselkedését tárgyaló dolgozatával. 1891 februárjától a Fodor József vezette Közegészségtani Intézetben alkalmazták díjtalan gyakornokként, ahol június 1-től már díjazott gyakornok, október 1-től pedig tanársegéd lett. A szerológiai kísérleteknél Fodor közvetlen munkatársaként működött. 1892. június 30-án Schulek Vilmos avatta orvosdoktorrá.[2] 1897. február 15-én magántanári képesítést szerzett az egészségtani vizsgálatok módszerei, különös tekintettel a tisztiorvosi vizsgálatokra tárgykörben. 1898/99-ben hosszabb tanulmányutat tett Ausztria, Svájc, Olaszország, Anglia, Hollandia, Belgium és Németország érintésével. 1899. szeptember 12-én kinevezést kapott a kolozsvári kir. m. Ferenc József Tudományegyetem Közegészségtani Tanszékére nyilvános rendes tanári minőségben. 1903-ban francia-spanyol-olasz körutazást tett, melynek során Algírt is érintette. Az 1906/07. és 1914/15. tanévekben az Orvostudományi Kar dékánja, 1917/18-ban pedig a kolozsvári egyetem rektora volt. 1911-ben Németországba és Dániába, 1921-ben Hollandiába látogatott, minden alkalommal szakmai tapasztalatszerzés céljából. A román megszállás miatt az egyetemmel együtt a maradék Magyarországra, jelesül Budapestre menekült, majd 1921-től Szegeden működött az odatelepült egyetemen. Az 1927/28. tanévre itt választották meg rektornak, de tisztségét már nem tölthette be, mivel 1927. augusztus 14-én a budapesti Közegészségtani Intézet élére hívták, ahol ettől kezdve haláláig működött.
Különös fontosságot tulajdonított a közegészségtani felvilágosító munkának, szervezte a tisztiorvosi továbbképzéseket. Munkássága kiterjedt a közegészségügy minden területére, így a bakteriológiára, szerológiára, járványtanra, fertőtlenítésre. Vizsgálta a gyógyfürdőket, ásványvizeket, az alföldi artézi kutak vizét, a talaj- és vízhigiénét. Foglalkozott továbbá iskolaegészségüggyel, élelmiszerbiztonsággal és élelmezéshigiénével.
Rendes tagja volt a Tuberkulózis Elleni Küzdelem Országos Bizottság Orvosi Szakbizottságának (1926-1930), igazgatósági tagja az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesületnek, egyben az egyesület Közegészségügyi Osztályának elnöke (1927-1930), valamint rendes tagja a Szent István Akadémiának (1928-1930). Szakmai társasági tagságai közül kiemelendő, hogy 1921-1930 között betöltötte az Országos Közegészségügyi Egyesület vidéki elnöki tisztét, 1921-1930 között rendes tagja volt a Dugonics Társaságnak és tiszteleti tagja a Magyar Gyógyszerész Egyesületnek (1928-1930). Tanárelnöke volt a Collegium Medicumnak, illetve tagja a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének.
Főbb munkái: Az ivóvíz sterilizálása. In: Orvosi Hetilap. Bp., 1893.; Az egészségtani vizsgálatok módszerei. Orvosok, orvosnövendékek és gyógyszerészek számára, úgyszintén kézikönyvül a tiszti- és iskolaorvosi vizsgálatra készülőknek. Bp., 1894.; A közegészségtan alapvonalai (Gartner Ágostonnal). Bp., 1896.; Közegészségtan és fertőző betegségek 1-2. Orvosok, gyógyszerészek, építészek és közigazgatási tisztviselők részére. Kolozsvár, 1910.; Közegészségtan és járványtan rövid tankönyve. Szeged, 1922.; A közegészségtan és a járványtan rövid tankönyve. Orvos- és gyógyszerészhallgatók, tiszti- és iskolaorvosok, gyógyszerészek és közigazgatási tisztviselők számára. Bp., 1929.
Nyughelye: Fiumei úti temető 35/0/12/15.
[1] A Wikipédia szócikke közelebbről meg nem jelölt forrásra hivatkozva aug. 20-át jelöli meg.
[2] Az orvoskaron végzettek jegyzékében Riegler alakban szerepel a neve.
