(Vicsápapáti /Nyitra vármegye/, 1911. szeptember 17. – Budapest, 1989. február 3.)
Tanszék: I. sz. Szemészeti Klinika 1951-1982.
Viselt egyetemi méltóság: oktatási rektorhelyettes 1960-1972.
Édesapját, aki a szerb harctéren esett el, 1914-ben veszítette el, eredeti családneve Rottenstein. 13 éves korától önfenntartó volt. Orvosi tanulmányait Budapesten és Pécsett végezte, oklevelet 1935. június 28-án kapott a kir. m. Erzsébet Tudományegyetemen, Pécsett. Még hallgatóként, 1934/35-ben Entz Béla Kórbonctani Intézetében volt díjtalan gyakornok, majd a pécsi Szemklinikán folytatta gyakornokként, később Albrich Konrád tanársegédjeként. 1937-ben Josef Meller bécsi szemklinikáján töltött egy szemesztert, majd hazatérve szemorvosi szakvizsgát tett. 1939-ben az Imre József vezette budapesti Állami Szemkórházban kapott ösztöndíjat, ahol a szövettani laboratórium vezetője lett. Mikor 1940-ben Imre József kinevezést kapott az egyetemi Szemklinikára, Radnót Magdát magával vitte osztályos tanársegédnek. 1944-ben, a nyilasok hatalomátvétele után professzora bújtatta. A háború után, 1946-ban magántanári képesítést nyert a szemészeti pathológia tárgykörében. Egyidejűleg adjunktus lett, immár Nónay Tibor professzor mellett. 1945-ben lett tagja az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének, később az Országos Béketanácsnak és a Magyar Nők Országos Tanácsának. Politikai pártnak formálisan soha nem volt tagja, noha az állampárt felső vezetőivel az ’50 évek elején köztudottan szoros kapcsolatokat tartott fenn. 1950-ben egyetemi tanári kinevezést kapott a szegedi Szemklinika élére. 1951. március 10-én kinevezték a BOTE I. sz. Szemklinikája igazgatójává, mely állást 1982. december 31-ig töltött be. 1952-ben egyszerűsített eljárással kapta meg az orvostudományok doktora címet, majd 1961. április 4-én az Akadémia levelező tagjává választotta. Egyidejűleg ellátta a Trachoma Kórház igazgatói teendőit is 1955-1982 között, valamint 1968 és 1982 között az Országos Szemészeti Intézet igazgatója is volt. 1960-1972 között az egyetem oktatási rektorhelyettesi tisztét töltötte be. Befolyásának és szervezőkészségének köszönhetően épült fel klinikájának új, Tömő utcai épülete 1968-1972 között, melynek felszerelését az akkori világszínvonalon oldották meg. Pathológiai, genetikai, mikrobiológiai és immunológiai laboratórium is létesült. Minden műtéthez és klinikai vizsgálathoz szükséges szemészeti műszer rendelkezésre állt, sőt az országban itt használtak először elektronmikroszkópot, phacoemulsificatort a szürkehályog műtétekhez, vitrectomot az üvegtesti beavatkozásokhoz, továbbá a klinikáé volt az első xenon fotokoagulátor és az első argonlézer készülék az országban. Kitűnő külföldi kapcsolatainak köszönhetően 1972-1976 között ő tölthette be az Európai Szemorvosok Társaságának elnöki tisztét, így nyerhette el Budapest az Európai Szemorvosok 1972-es kongresszusának rendezési jogát. 1976. május 7-én az MTA rendes tagja lett, de ezt megelőzően 1973 és 1976 között tagja volt az MTA elnökségének.
Pályafutása kezdetén a szem és a belső elválasztású mirigyek kapcsolatrendszerével foglalkozott, főként a könnytermelés kórképeinek endokrinológiai hátterével. Feltárta a szem, különösen a könnyszervek és a recehártya ultrastruktúráját. Munkásságában a szemészeti patológia volt a legjelentősebb. Behatóan foglalkozott a zöldhályog, a trachoma, a recehártya-pszeudoglióma és a retinoblasztóma kóroktanával.
Számos hazai és külföldi társaságnak volt tagja: Magyar Szemorvos Társaság (1950-1952, 1972-1981 elnök), Nemzetközi Szemészeti Tanács (1958, 1966 tiszteleti), Európai Szemészeti Társaság (SOE, 1972-1976 elnök), Nemzetközi Szemorvosi Akadémia (alapító tag), Purkyné Csehszlovák Orvosi Társaság (1963 tiszteleti), Osztrák Szemészeti Társaság (1966 tiszteleti), Nemzetközi Kriosebészeti Társaság (1969 tiszteleti), Német Demokratikus Köztársaság Szemorvosi Társasága (1969), Római Orvosi Akadémia (levelező), Leopoldina Német Természettudományos Akadémia (1970 külföldi tag), Bolgár Szemészeti Társaság (1970 tiszteleti), Amerikai Szemsebészek Társasága (1970).
Kitüntetései: Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1950), Oktatásügy kiváló dolgozója (1954), Kiváló orvos (1955), Munka Érdemrend (1961, arany fokozat 1969), Braille emlékérem (1961), Állami Díj II. fokozat (1965), Semmelweis emlékérem (1974), Chibret nemzetközi aranyérem (1974), Schulek Elemér emlékérem (1976), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1981), SOTE tiszteletbeli szenátora (1985), Helmholtz aranyérem (1989).
Főbb munkái: Die patologische Histologie der Träuendrüse. Basel, 1939.; Szemészeti patológia. Bp., 1951, németül: 1952, oroszul: 1958, (több kiadásban is); Trachoma Bp., 1952, 2. kiad. 1954.; A szem sérülései. Bp., 1952.; Neuroendokrine Beziehungen zur Ophthalmologie. Bp., 1961.; A szembetegségek atlasza I–II. köt., Bp., 1963, több nyelven is.; Die Röntgendiagnostik der träuenableitenden Wege (Gáll Jánossal). Bp.-Zürich, 1966.; A szemészet alapvonalai. Bp., 1971, 1978.; Szembetegek vizsgálata. Bp., 1976.
Nyughelye: Budapest, Fiumei úti temető 27/D/1/14 (2004-ben védetté nyilvánítva).
