(Pétervárad, 1739. február 12. – Pest, 1817. július 15.)
Tanszék: élettan és gyógyszertan 1770-1783, általános kór- és gyógytan 1783-1791, különös kór- és gyógytan 1791-1813.
Viselt egyetemi méltóság: dékán 1770/71-1772/73, 1776/77, 1781/82, 1787/88, 1789/90; rektor 1774/75.
Orvosi tanulmányait Bécsben végezte el 1768-ban. 1770-től a nagyszombati Orvoskar egyik első tanára az élettan és gyógyszertan tanszéken. Tárgyát Boerhaave munkája, illetve van Swieten hozzáfűzött kommentárjai alapján adta elő. 1783/84-től az általános kór- és gyógytan tanára lett. Az 1791/92. tanévtől pályája végéig, az 1812/13. tanévig a különös kór- és gyógytan tanszékét vezette. Az uralkodó, I. Ferenc 1813. október 22-én nyugállományba helyezte az idős és feladatait többé ellátni csak nehezen képes Prandtot. Hét alkalommal viselt dékáni (1770/71, 1771/72, 1772/73, 1776/77, 1781/82, 1787/88, 1789/90), egyszer (1774/75) rektori méltóságot. 1790. november 30-án ismét rektorrá választották, de ő nem fogadta el a tisztséget.
Főbb munkája: Dissertatio inauguralis medica de vesicantibus. Viennae, 1768.
Nyughelye: nem ismert.