Plenck, Joseph Jakob[1] (Bécs, 1735. november 28. – Bécs, 1807. augusztus 24.)
Tanszék: sebészet 1770-1783.
Bécsi kézműves családból származott, édesapja könyvkötő volt. Sebész- és szülészmesteri tanulmányait a bécsi egyetemen végezte el 1756-ban, majd tábori sebészként belépett a császári hadseregbe. Részt vett a hétéves háborúban, 1763-ban kilépett a szolgálatból. Egy ideig a baseli egyetemen adott elő bonctant, sebészetet és szülészetet. 1766-ban jelent meg a vérbaj higannyal való gyógyításáról szóló munkája, melyet angolul és franciául is kiadtak, majd két év múlva szülészeti tankönyvet írt. Mindkettő számos kiadást megért, és ismertté tette nevét. E jelentős szakirodalmi tevékenység kelthette fel Gerard van Swieten figyelmét, aki katedrát ajánlott neki a nagyszombati egyetem szerveződő orvosi karán. Így lett Plenck a gyakorlati sebészet első tanára Nagyszombatban. Emellett hathetes kurzusokban szülészetet és szemészetet is előadott. Legjelentősebb munkáját, a dermatológiai témájú „Doctrina de morbis cutaneis”-t 1776-ban Nagyszombatban írta. Bár életrajzai általában orvosként említik, Győry Tibor szerint soha nem szerzett orvosdoktori oklevelet, ezért nem volt dékáni vagy rektori tisztségre megválasztható. Tény, hogy magyar egyetemi működésének 13 éve alatt többször is rá kerülhetett volna a sor a dékáni tisztségben, sőt a kar legidősebb tanáraként a rektori tisztség is kijárt volna neki mindannyiszor, mikor az orvosi kar állíthatott rektort. Ennek ellenére egyik tisztséget sem töltötte be. Mindenesetre a korabeli orvoslás csaknem minden ágában alkotott műveket, hosszú ideig használt tankönyveket, méghozzá jelentős mennyiségben.
1783-ban elhagyta az akkor már Budán működő egyetemet és visszatért Bécsbe, ahol 1785-ben a bécsi Josephinumba (katonai orvos-sebészképző akadémia, teljes nevén Collegium Medico-Chirurgicum Josephinum) kapott kinevezést a sebészet, vegytan és növénytan tanárának. Botanikusként már Linné rendszerét használta. Az oktatáson kívül a katonai gyógyszertárak igazgatója, a hadsereg fősebésze, királyi tanácsos, illetve a Josephinum titkára is volt. 1797. június 16-án magyar nemességet kapott.
Főbb munkái: Methodus nova et facilis argentum vivum aegris venerea labe infectis exhibendi. Accedit hypothesis nova de actione metalli huius in vias salivales. Viennae, 1766. (4. kiadás uo., 1778.); Anfangsgründe der geburtshilfe. Wien, 1768 (7. jav. kiadás uo., 1803); Doctrina de morbis cutaneis. Viennae, 1776; Doctrina de morbis oculorum. Viennae, 1777; Pharmacologia chirurgica sive doctrina de medicamentis, quae ad curationem morborum externorum adhiberi solent. Viennae, 1782; Elementa Chymiae pharmaceuticae. Viennae, 1802; Doctrina de cognoscendis et curandis morborum infantum. Viennae, 1807; Anfangsgründe der Hebammenkunst. Pest, 1808.
Nyughelye: nem ismert.
[1] Hazánkban a régi gyakorlat szerinti magyarított Plenck József Jakab névváltozat az elterjedt. Különböző életrajzaiban egymástól igen eltérő adatokat találni.
