(Buda, 1759. november 22. – Buda, 1825. augusztus 13.)
Tanszék: az úgynevezett külső orvosi kar tagja volt, az oktatásban nem vett részt.
Viselt egyetemi méltóság: kari igazgató 1806/07-1823/24.
Orvosi tanulmányait az akkor Budán székelő egyetem orvoskarán szerezte 1784. augusztus 23-án. Végzése után a budai Gellérthegy-oldali városrész tiszti főorvosa lett. 1791-ben pályázott a belgyógyászat (praxis clinica) tanszékének vezetésére, de az uralkodó, I. Ferenc döntése szerint nem ő kapta a megbízást. 1802-ben kinevezték a helytartótanács tanulmányi bizottságának ülnöki tisztébe. 1806 őszén, Schraud halála után hat hónappal őt nevezték ki országos főorvossá, egyben kari igazgatóvá. Hivatali idejére estek a napóleoni háborúk járványoktól hemzsegő évei. A pestisjárványok idején végzett szolgálataiért megkapta a Lipót-rend kiskeresztjét. Ugyanezen okból választotta a szentpétervári Orvos Társaság tiszteletbeli tagjává. Hivatali teendőinek, így a budai és pesti katonai kórházak, vagy az orvoskar ellenőrzésének lelkiismeretesen eleget tett, még a tanári karral való időnkénti konfliktusok árán is. Elfoglaltságai mellett magánpraxist nem tudott folytatni. Nagy családot, hat gyermeket nevelt, leszármazottai között olyan kiválóságok vannak, mint Szentkuthy Miklós író.
Fő munkája: Dissertatio inauguralis medica de mammaorum inflammatione. Buda, 1784.
Forrás: Szállási Árpád: Az országos főorvosi hivatal és Pfisterer András protomedikus. In: Orvosi Hetilap. 2322-2323.
Nyughelye: nincs adat.