(Budapest, 1912. június 24. – Budapest, 2000. március 5.)
Tanszék: II. sz. Belgyógyászati Klinika 1974-1983.
Édesapja magánhivatalnok volt, középiskolai tanulmányait a budapesti VIII. kerületi Vörösmarty Mihály Reálgimnáziumban végezte, majd 1930-ban a kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karára iratkozott be. Orvosi oklevelet 1936. október 3-án szerzett. Már 1932-től az Élettani Intézetben kezdett dolgozni, előbb demonstrátori, majd 1934-től gyakornoki beosztásban. Végzése után a Herzog Ferenc vezette I. sz. Belgyógyászati Klinikán kapott díjtalan gyakornoki állást, ahol 1950-ig szolgált. 1940-ben belgyógyászati szakvizsgát tett, így ekkortól díjtalan tanársegédként dolgozott tovább. 1944-ben katonai szolgálatot teljesített a kassai helyőrségi kórházban, majd rövid ideig hadifogágban volt. Hazatérve, 1945-től fizetéses tanársegédként folytatta klinikai munkáját. 1946-ban reumatológus és fizikoterapeuta szakvizsgát tett. 1948-ban magántanári képesítést szerzett a vérkeringés funkcionális patológiája és klinikuma tárgykörben. 1948-1949-ben állami ösztöndíjjal 8 hónapot töltött Nagy-Britanniában a reumás betegségek és a belgyógyászati továbbképzés tanulmányozásával. 1950-ben a debreceni egyetemi orvoskaron a belgyógyászat tanszékvezető egyetemi tanára, majd 1951-től az általa megszervezett II. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója lett. 1952-ben megszerezte az orvostudomány kandidátusa fokozatot. 1953/54. tanévben a DOTE dékánja, 1971-1974 között pedig klinikai rektorhelyettese volt. 1965-ben megvédte disszertációját és elérte az orvostudomány doktora fokozatot. 1966-ban kinevezték a debreceni I. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatójának, de még egy évig párhuzamosan ellátta a II. számú klinika vezetését is. 1973. május 11-én az Akadémia levelező tagjának választotta. 1974-ben Budapestre hívták, a SOTE II. sz. Belgyógyászati Klinikája élére. Egyidejűleg ellátta az Országos Belgyógyászati Intézet igazgatását is. 1982. május 7-én lett az MTA rendes tagja. 1983-ban vonult nyugállományba. 1997-ben a SOTE professor emeritusa lett.
Munkássága során 1948-ig haemodynamikával foglalkozott, érdeklődése 1950-től fordult a kollagén betegségek, az immunológia, azon belül az autoimmun reakciók kutatása felé. Vizsgálatai kiterjedtek a transzplantációs immunitásra is. „Behatóan foglalkozott a csontvelő- és egyéb szervátültetések immunitásával, annak elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Nevéhez fűződik több sejtszintű, labordiagnosztikai immunológiai módszer magyarországi bevezetése (pl. kromoszómavizsgálat, vesebiopszia, nukleáris medicina) az immunoendokrinológiai szemlélet alapjainak lefektetése.” Intézményszervezőként is jelentős tevékenységet végzett. „Debrecenben intenzív osztályt, műveseállomást, endoszkópos és kromoszómalaboratóriumot hozott létre. Megszervezte az izotópdiagnosztikai labort és hazánkban elsőként vezette be az izotópterápiás betegellátást.” Iskolateremtő tanáregyéniség volt.
Számos szakmai társaság tagja, illetve vezetője volt. Így elnöke a Magyar Nefrológiai Társaságnak, 1976-1989 között pedig az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak. Tagja volt ezen kívül a Magyar Belgyógyász Társaságnak, a Magyar Immunológiai Társaságnak, a Magyar Hematológiai és Transzfuziológiai Társaságnak, a Magyar Onkológusok Társaságának, a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaságnak és a Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaságnak. Részt vett az Acta Medica Hungarica, az Orvostudomány, az Orvosi Hetilap és a European Journal of Immunology c. szaklapok szerkesztőbizottsági munkájában.
Elismerései, kitüntetései: Kiváló munkás (1948), Semmelweis-emlékgyűrű (1975), Kiváló orvos (1978), Szocialista Hazáért érdemrend (1982), DOTE díszdoktora (1984), ETT Hőgyes Endre-emlékérme (1986), Orvosi Hetilap Markusovszky Lajos-emlékérme (1989), Széchenyi-díj (1995).
Főbb munkái: A belgyógyászat alapvonalai (Magyar Imrével). Bp., 1948-tól 15 kiadás.; Karditisek és billentyűhibák. Bp., 1951.; Bronhitis – pneumonia – pleuritis. Bp., 1953.; Belgyógyászati diagnosztika. Bp., 1961.; A rheumás láz. – Collagenosisok, immunopathológiai kórképek. Rheumatológiai tankönyv. Bp., 1964.; Collagenbetegségek (Szodoray Lajossal). Bp., 1965.; Transplantatios immunitás. A donorselectio és az immunosuppressio elméleti, gyakorlati kérdései (szerk.). Bp., 1971.; Autoimmun betegségek (szerk.). Bp., 1974.; Nephrologia. A vese megbetegedései (többekkel). Bp., 1980.; Immunoplázia, immunotrófia, az immunológia másik oldala. Bp., 1984.; Belgyógyászat. Összefoglalás (szerk.). Bp., 1989.; Belgyógyászat. Tömör összefoglalás (szerk.). Bp., 1995, 1996, 1999, 2006.
Nyughelye: Budapest, Újköztemető, szórás 53. parcella 2000. április 28-án, 7/D oszlop.
(Idézetek forrása: A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak listája – https://www.wikiwand.com/hu/Petrányi_Gyula)
