(Várad, 1570 – Pozsony, 1637)
Jezsuita szerzetes, oktató, a magyarországi ellenreformáció vezéralakja. Református családban született, 13 évesen tért át a katolikus vallásra. Bölcsészeti tanulmányokba kezdett, de 1588-ban ezt felfüggesztve belépett a jezsuita rendbe. Bécsben és Rómában tanult, 1596-ban pappá szentelték. 1597-től 10 éven át Grazban tanított, amit három évi vágsellyei és kassai kitérő szakított meg. 1607-ben Forgách Ferenc esztergomi érsek hívására hazatért, és az ellenreformáció élére állt. 1616-tól haláláig esztergomi érsek, 1629-től bíboros. Esztergom török megszállása miatt az érsekség székhelye ekkoriban Nagyszombatban működött. Itt 1619-ben papneveldét, majd 1623-ban Bécsben magasabb papnevelő intézetet, az ún. Pázmáneumot alapította. Ugyancsak nevéhez fűződik a pozsonyi jezsuita kollégium (1635) megalapítása. Iskolateremtő tevékenységének csúcspontja az 1635-ben, Nagyszombatban történt egyetemalapítás volt, mely ekkor bölcsész- és hittudományi karból állt. Ezt utódai később jogi karral bővítették. A még mindig csonka universitas orvosi karral való kiegészítésére csak jóval később, Mária Terézia idejében került sor. A Pázmány által alapított egyetem 1921-1950 között viselte alapítója nevét. Ma ezt a hagyományt a Hittudományi Karból alakított Pázmány Péter Katolikus Egyetem viszi tovább (1992-től).