(Debrecen, 1902. március 6. – Nádudvar, 1987. május 8.)
Tanszék: Igazságügyi Orvostani Intézet 1958-1969.
Kisiparos családból származott, édesapja kovácsmesterként dolgozott. Tanulmányait Debrecenben végezte, 1920-ban érettségizett a Református Főgimnáziumban. Orvosi oklevelét a debreceni Tisza István Tudományegyetem Orvostudományi Karán szerezte 1927. október 1-jén. Hallgató korában 3 éven át dolgozott a Kórbonctani Intézetben, 1923. júl. 1-től demonstrátorként, 1924/25-ben gyakornokként, majd 1925/26-ban már II. tanársegédként. Diplomaszerzése után is az intézetben maradt, 1927-ben I. tanársegéddé, 1932-ben adjunktussá léptették elő. 1930-ban tett törvényszéki orvosi szakvizsgát. 1934-ben a kórbonctani diagnosztika, 1942-ben a törvényszéki orvostani diagnosztika tárgykörében szerzett magántanári habilitációt. 1935-ben átigazolt a debreceni Törvényszéki Orvostani Intézetbe, ahol 1944-ben megbízták az intézet vezetésével. Előzőleg, 1939-ben iskolaorvosi és egészségtan-tanári szakvizsgát tett. 1944. május 1-től egy éven át megbízott városi orvosként ellátta a szegénybeteg rendelést. 1947-ben nyilvános rendes tanári kinevezést kapott. 1952. október 1-jén kandidátusi fokozatot szerzett. 1958-ban átvette a BOTE Igazságügyi Orvostani Intézete vezetését. Az intézeti feladatok mellett egy ideig a TDK elnökeként is tevékenykedett. 1969. június 30-án vonult nyugállományba.
1916 óta rendszeresen sportolt, 1922-1928 között a debreceni Egyetemi Sport Club futball szakosztályában. A Magyar Főiskolai Olimpiai Football-csapat tagjaként részt vett az 1927-es római és az 1928-as párizsi főiskolai világbajnokságokon. A későbbiekben sportszervezőként is tevékenykedett, 1935-ben megalakította az Egyetemi Munkások Sportegyesületét, melyet elnökölt is, 1946-1948 között elnöke volt az Egyetemi Dolgozók Sportegyesületének. 1947-ben a Magyar Olimpiai Bizottság propaganda osztálya tagjává választotta.
1927-1936 között MONE-tag volt, 1943-ban belépett a Csaba Bajtársi Egyesületbe. Néhány évig az Egységes Párt és a Magyar Élet Pártja társaskörének tagja volt. 1945-ben csatlakozott a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezetéhez. 1946-ban belépett az MKP-ba, de 1949-ben az MDP tagjelöltté minősítette vissza. Végül 1953-ban felvették a pártba, de 1956 után párttagságát már nem újította meg.
Első munkái kórbonctani jellegűek és a korróziós technika felhasználásáról készültek különféle szervekkel kapcsolatban. Az igazságügyi orvostan területén a vitalis és supravitalis sérülések szövettani kimutatásával foglalkozott és a vizsgálatokhoz számos új módszert dolgozott ki. Legfőbb kutatási területe az ujjlécrajzolatok összehasonlító vizsgálata, melyet sikerrel lehet alkalmazni származási vizsgálatoknál.
Egyik alapítója volt a Magyar Pathológusok Társaságának, illetve a Magyar Igazságügyi Orvostani Társulatnak, melynek elnöki tisztét is betöltötte. 1957-1970 között elnöke, majd díszelnöke volt a Nemzetközi Igazságügyi Orvostani Társulatnak.
Főbb munkája: The Heredity of Papillary Pattern. Bp., 1965.
Nyughelye: Nádudvari temető, F/5 parcella, 1. sor, 2. sírhely, kripta.