(Munkács, 1882. február 3. – Mittelberg, Ausztria 1946. február 2.)
Tanszék: Bőrgyógyászati Klinika 1938-1944.
Teljes nevén Neuber Ede Gyula Antal. Katonaorvos családból származott, édesapja tábornoki rendfokozatú főtörzsorvos, édesanyja bárónő volt. Pontos születési helye Várpalánka, Munkács egyik része. Orvosi diplomáját 1905. október 14-én vette át a budapesti tudományegyetemen. Már diákévei alatt, 1903-tól kezdve különböző egyetemi intézetekben dolgozott. Klug Nándornál élettant, Lenhossék Mihálynál anatómiát, Pertik Ottó intézetében patológiát tanult. 1907-ben tanársegédként került át a Bőrgyógyászati Klinikára Nékám Lajos mellé. 1908-ban állami ösztöndíjjal hosszabb Nyugat- és dél-európai tanulmányútra indult, melynek során párizsi, londoni, berlini, algíri és spanyol klinikákat látogatott végig. 1911-ben tért haza, ahol adjunktusi kinevezés várta. A világháborút, az apai hagyományokat követve, ezredorvosként szolgálta végig. Közben, 1915-ben magántanári képesítést szerzett a bőr- és nemibetegségek patológiája és kórszövettana tárgykörben. 1921-ben meghívták a debreceni Tisza István Tudományegyetemre tanszékvezető nyilvános rendes tanárnak a Bőrgyógyászati Klinika élére. Debrecenben az 1931/32. tanévben rektorrá választották, majd két és fél tanéven át viselte az Orvostudományi Kar dékáni méltóságát (1935/36. II. félév – 1937/38.). 1936-1938 között az egyetem képviseletében a felsőház tagja volt. 1938. május 6-án az MTA levelező tagjává választotta. 1938-ban visszahívták Budapestre, és nyugdíjba vonuló mesterétől átvette az itteni Bőrgyógyászati Klinika irányítását. 1943. május 14-én lett az MTA rendes tagja. 1944 végén, a közeledő Vörös Hadsereg elől Németországba menekült, majd Ausztria legnyugatibb, Vorarlberg tartományában halt meg. Időközben itthon, 1945 májusában, távollétében megfosztották állásától és nyugdíjigényétől.
Főként a bőr gombás megbetegedéseivel foglalkozott, hazánkban az ő kezdeményezésére indultak meg az ilyen irányú szűrővizsgálatok. Kidolgozta az orr-, gége- és garatscleroma fajlagos immunitást kiváltó terápiáját, a bőrtuberkulózis kombinált gyógykezelését. Előállította a sugárgomba-betegség (aktinomikózis) védőoltását, melyhez a betegségen már átesett személyek vérsavóját használta. Elsőként ismerte fel a forró égövi eredetű filariázis hazai megjelenését, és egy új, ún. maláriabeoltásos eljárást dolgozott ki a kórokozó fonálféreg elpusztítására. Farmakológiai kutatásokat is végzett, szifilisz elleni új gyógykészítmények kidolgozására. Társadalmi egészségvédelemmel is foglalkozott, hozzájárult a bőrgyógyászati szűrések megindításához és a nemi úton terjedő betegségek elleni megelőző küzdelem szervezéséhez.
Számos hazai és külföldi szakmai társaság tagja volt: Magyar Dermatológiai Társulat (elnök), Magyar Hygiénikus Társaság (alelnök), Országos Antiveneriás Bizottság (elnök). Tiszteletbeli tagja volt az Osztrák Dermatológiai és Venerológiai Társaságnak (Österreichische Gesellschaft für Dermatologie und Venerologie), a berlini Német Dermatológiai Társaságnak (Deutsche Dermatologische Gesellschaft), a hamburgi Északnémet Dermatológiai Társaságnak (Norddeutsche Dermatologische Gesellschaft), az Olasz Dermatológiai Társaságnak (Società Italiana di Dermatologia), valamint a madridi székhelyű Spanyol Fül-orr-gégészeti Társaságnak (Sociedad Española de Otorrinolaringología). Levelező tagja volt a Holland Dermatológiai és Venerológiai Egyesületnek (Nederlandse Vereniging voor Dermatologie en Venereologie) és az Amerikai Dermatológiai Szövetségnek (American Dermatological Association). 1941-ben Corvin-koszorúval tüntették ki. 1944-ben a bonni egyetem tiszteletbeli doktorának választotta.
Főbb munkái: Vizsgálatok a rhinoscleromáról (Goldzieher Miksával). Bp., 1909.; A Wassermann-féle syphilisreactio értéke a gyakorlatban (Guszmann Józseffel) Bp., 1909.; Az elektromos colloid-fémek némely alkalmazásáról. Bp., 1909.; Befolyásolja-e a kénesőkezelés a szervezet védőanyagait? Bp., 1910.; Az öröklési és fajfenntartási hygienia alapjai. Bp., 1935.; A főiskolai ifjúság egészségvédelme. Bp., 1937.; Ifjúságunk egészségvédelme. Székfoglaló, elhang.: 1939.II.20., In: Mathematikai és Természettud. Értesítő, 1939.; A bőrtuberkulózis új gyógymódja. Székfoglaló, elhang.: 1943.XII.15., In: Mathematikai és Természettud. Értesítő, 1943.
Nyughelye: nincs adat, feltehetően elhunyta helyszínén van eltemetve.