(Pest, 1868 – Budapest, 1957)
Orvosi tanulmányait Budapesten végezte, oklevelet 1889-ben kapott. 1886-tól 1893-ig gyakornok, ill. tanársegéd az élet- és kórvegytani (Plósz Pál), a közegészségtani (Fodor József), illetve a kórbonctani (Pertik Ottó) tanszékeken. Hosszabb külföldi utat szentelt a ritkább bőrbetegségek tanulmányozásának, melynek során Spanyolországba és Észak-Afrikába is eljutott. Hazatérve 1896-tól a Fővárosi Bakteriológiai Intézet igazgatója lett. 1898-ban a bőrkórtan tárgyköréből magántanári habilitációt nyert a budapesti Orvoskaron. 1906-tól nyilvános rendkívüli tanárként átvette a bőrklinika vezetését, majd 1910-ben, nyilvános rendes tanári kinevezésével együtt az igazgatóit is megkapta. 1935-től a felsőház tagja lett. A szifilisz elleni társadalmi küzdelem, a nemibeteg- és bőrgombaszűrések kezdeményezője volt hazánkban. 1938-ban vonult nyugdíjba. Az 1930/31. tanévben töltötte be az egyetem rektori méltóságát. /kép lelőhelye: SOTE-levéltár 318. fond/