Nagylucskay (Volosin) Sándor (Debrecen, 1932. március 14. – Budapest, 2002. január 30.)
Tanszék: Közegészségtani és Járványtani Intézet 1993-1994 (mb.), 1994-1997.
Viselt egyetemi méltóság: Gyógyszerésztudományi Kar dékánhelyettese 1987-1993.
Édesapja katonatiszt volt, pályája végén ezredesi rendfokozatban. Elemi iskoláit szülővárosában, Miskolcon és Budapesten végezte, érettségit az Állami II. Rákóczi Ferenc Általános Gimnáziumban tett, jeles eredménnyel. Egy súlyos tbc-fertőzés miatt az utolsó évet magántanulóként végezte el, és egyetemi tanulmányait is csak 1952-ben tudta elkezdeni az akkor még egykarú BOTE gyógyszerészi szakán. Egyetemi évei alatt a Marxizmus-leninizmus Tanszéken is vállalt feladatokat (szeminárium-vezető, stb.). Mindvégig jeles eredményű tanulmányait 1956 júniusában fejezte be, gyakorlatát Karcagon végezte. Gyógyszerészi oklevelet 1957. február 15-én kapott. 1957. január 1-től a BOTE Közegészségtani és Járványtani Intézetének gyakornoka, 1959. január 1-től tanársegédje volt. 1961. február 18-án gyógyszerész-doktorátust szerzett summa cum laude eredménnyel. 1970. január 1-től egyetemi adjunktus, 1978. július 1-től egyetemi docens. 1973. december 12-én szakgyógyszerészi képesítést szerzett közegészségügyi és mikrobiológiai laboratóriumi vizsgálatok témakörben. 1974-ben elvégzett egy Helsinkiben tartott, 2 hónapos WHO közegészségügyi és járványügyi tanfolyamot. 1977. március 21-én az orvostudományok kandidátusa lett. 1994. március 30-án habilitált doktori címet kapott. 1993. július 1-jén megbízták a tanszék vezetésével, majd 1994. július 1-jén igazgatói kinevezést kapott, amit 1997. június 30-ig töltött be. Közben, 1994. szeptember 1-jén egyetemi tanári beosztásba került. 1995-1999 között az intézetének is otthont adó épület, a Nagyvárad téri Elméleti Tömb Igazgató Tanácsának elnöki tisztét töltötte be, miután megalakulásától, 1978-tól fogva a tanács titkára volt.
Tudományos munkája a gyakorlati járványügyi és diagnosztikai tevékenységhez kapcsolódott. Hepatitis vírus kutatásai képezték kandidátusi dolgozatának témáját. Magyarországon elsőként alkalmazta a hepatitis BS-antigén vizsgálatát komplementkötési próbával. Ugyancsak elsőként végzett antigén-subtipizálást. Leírta a fertőzés parenteralis és nem-parenteralis terjedési útjának arányát, a kontaktok előfordulási arányát, és a kontaktus módját, az anictericus megbetegedések és az inapparens fertőzések jelentőségét a járványfolyamatok fenntartásában. Megállapította, hogy a manifest és a latens esetek láncolata bizonyos körülmények között egyetlen járványfolyamat. Kimutatta, hogy a latens fertőzések száma Magyarországon is növekszik.
1948 óta vett részt a munkásmozgalomban. Először a MADISZ, a Diákszövetség és a SZIT tagja volt, az 1950. júniusi pártegyesülés után DISZ-tagként tevékenykedett tovább, az egyetemen a kari DISZ VB szervező titkáraként. Negyedévesen (1956) lett az MDP tagjelöltje, de a forradalom elsöpörte a pártot. 1958 januárjától 1968-ig volt KISZ-tag, 1958 márciusától MSZMP tagjelölt, 1959-től tag. A pártban intézeti pártmegbízott és Pártcsoport agitációs-propaganda felelős feladatokat látott el. 1957-től volt tagja az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének, 1962-től a Magyar Vöröskeresztnek. Szakmai társasági tagságai: Magyar Higiénikusok Társasága, Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, Magyar Mikrobiológiai Társaság, Magyar Onkológusok Társasága.
Az alábbi elismerésekben részesült: Egészségügyi Miniszter dicsérete (1977), Honvédelmi Érdemérem (1979), Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett (1993).
Főbb munkái: A vírus hepatitis járványfolyamatok dinamikája. Kandidátusi disszertáció. MTA, TMB. Bp., 1975.; Egészségügyi ügyvitel. Közegészségtan (Várnai Lászlónéval). Bp., 1983.; Fizika, kémia, számtan. Magyar nyelvi és irodalmi ismeretek (Várnai Lászlónéval). Bp., 1983.; Csecsemő- és gyermekgondozónői tananyag (Várnai Lászlónéval). Bp., 1983.; Közegészségtan, járványtan: gyakorlati jegyzet orvos-, fogorvos- és gyógyszerészhallgatók számára (szerk.). Bp., 1995.
Nyughelye: Urna a család őrizetében.
