(Vácszentlászló, 1935. április 1. – Budapest, 2001. július 15.)
Tanszék: II. sz. Sebészeti Klinika 1982-1984 (mb.), 1984-1996, III. sz. Sebészeti Klinika 1996-2000.
Szülei korán elváltak, édesapja gyári alkalmazott, édesanyja 2 és fél holdon gazdálkodó földműves, majd tsz-tag volt. A budapesti Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban tett kitűnő eredményű érettségit 1953-ban, majd a BOTE-ra iratkozott, általános orvosi szakra. A nyári szünetekben a kötelező gyakorlatok mellett építőipari vállalatoknál, a Fővárosi Vízműveknél és a Hansági Önkéntes Ifjúsági Táborban vállalt munkát. Az egyetemi diákévek idején az Élettani Intézet és az Igazságügyi Orvostani Intézet tudományos diákkörében dolgozott, utóbbiban egy évig demonstrátor is volt. 1959. szeptember 30-án szerzett „summa cum laude” minősítésű orvosdoktori oklevelet. 1959 és 1961 között a Gyöngyösi Városi Tanács Bugát Pál Kórházának sebészeti osztályán dolgozott segédorvosként. 1961-ben a BOTE III. sz. Sebészeti Klinikáján lett tanársegéd. 1963. október 15-én jeles minősítésű sebész szakorvosi képesítést szerzett. 1967. június 28-án elvégezte a Marxizmus-leninizmus Esti Egyetem 3 éves tanfolyamát. 1971. június 1-jén egyetemi adjunktussá léptették elő. 1971. június 15-én elérte a kandidátusi fokozatot. 1974. július 1-jén követte professzorát, Stefanics Jánost, és átlépett a II. sz. Sebészeti Klinikára, ahol adminisztratív igazgatóhelyettesi feladatot látott el. 1975. július 1-jén egyetemi docensi, 1977. július 1-jén egyetemi tanári kinevezést kapott. 1980. május 5-én érsebész szakorvossá képesítették. Stefanics professzor 1982. november 19-én bekövetkezett halála után ő kapott megbízást a klinika további vezetésére. 1984. július 1-jén lett kinevezett klinikaigazgató. 1994. március 21-én habilitációt szerzett. 1996-ban a II. sz. Sebészeti Klinika jogutód nélkül megszűnt. 1996. május 16-án a rektor áthelyezte a III. sz. Sebészeti Klinikára, ahol az 1999/2000. tanév végéig szolgált tanszékvezető egyetemi tanárként, majd haláláig beosztott egyetemi tanárként dolgozott.
1954 és 1965 között négy alkalommal teljesített katonai szolgálatot, végül tartalékos főhadnagyi rendfokozattal szerelt le, majd 1982-ben századosi előléptetést kapott.
Kutatta a perifériás verőerek heveny és krónikus elzáródásainak sebészi megoldásait és rekonstrukciós lehetőségeit. Eredményesen foglalkozott a heveny bélelzáródások kérdésével, új gyógyítási eljárásokat vezetett be a klinikai gyakorlatban. Kiemelten foglalkozott az időskorúak műtéti kockázatának kérdésével. Kutatta a postoperatív mélyvénás thrombosisok megelőzésének és korai felismerésének lehetőségeit. Munkatársaival tanulmányozták az izolált emberi mesenteriális erek szabályozását, a különböző prostaglandin származékok azokra való hatását. Dolgoztak érpótló módszerek fejlesztésén. Klinikáján munkatársaival az általános sebészeti feladatok mellett sikerrel fejlesztették ki az érsebészeti feladatkört. 1985-ben Nagy Lajosnak köszönhetően szervezték meg a KGST Érsebészeti Symposiumot.
1948-ban csatlakozott az ifjúsági mozgalomhoz, a gimnáziumban az iskolai DISZ Bizottság tagjaként működött. Az egyetemen 1955-től DISZ VB-tag volt, majd 1957-től a KISZ VB-ben is szerepet vállalt. 1959-ben lett tagja az Egészségügyi Szakszervezetnek, 1961-ben az MSZMP-nek, majd 1965-ben a Vöröskeresztnek. 1961-től a III. sz. Sebészeti Klinika pártbizalmija, 1968-tól az István Kórházi Klinikai Alapszerv titkára volt, illetve az évek során a PB különböző munkacsoportjaiban vállalt szerepet. 1988-ban az egyetemi Pártbizottság Végrehajtó Bizottságának titkárává választották.
Szakmai társasági tagságai: Magyar Sebész Társaság (1962), Magyar Élettani Társaság (1968), Magyar Angiológiai Társaság (1968). A nemzetközi társaságok közül a következők tagja volt: European Society for Clinical Investigation, European Society for Cardio-Vascular Surgery, Association Francaise de Chirurgie, International Society of Hepatic, Pancreatic and Biliary Surgery. A szakmai testületek közül 1980-1991 között az Érsebészeti, Angiológiai, Phebológiai Kollégium, 1984-1991 között a Sebészeti Kollégium, 1985-1991 között az ETT Igazságügyi Bizottsága, illetve a Klinikai és Kísérletes Immunológiai Bizottsága, továbbá 1974-1988 között a TMB Orosz Nyelvvizsga Bizottság, illetve 1981-1987 között a KGST Érsebészeti szekció tagja volt. Pályája során 1-3 hónapos tanulmányutakat tett a Brnoi Purkyne Egyetem Sebészeti Klinikáján (1966), a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiája moszkvai Szív- és Érsebészeti Klinikáján (1972, 1978, 1983), a Rostocki Orvostudományi Egyetem Sebészeti Klinikáján (1973), a berlini Charité Sebészeti Klinikáján (1973), az Ulmi Orvostudományi Egyetem Érsebészeti Klinikáján (1974), a Mannheimi Orvostudományi Egyetem Sebészeti Klinikáján (1974), később rövidebb időt Chicago-ban (1986) és Stockholmban (1994).
Kitüntetései: Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1976), Kiváló Munkáért (1978), Munka Érdemrend ezüst fokozata (1987), Kiváló Oktató (2000).
Főbb munkái: Májkárosodások vizsgálata kísérletes hyperthyreosisban. Kandidátusi értekezés. MTA TMB. Bp., 1971.; Általános sebészet és urológia fogorvostanhallgatóknak (szerk.). SOTE, Bp., 1983-84., 1991.; Általános és részletes sebészet (szerk.). Jegyzet fogorvostanhallgatóknak. SOTE, Bp., 1995.
Nyughelye: Farkasrét, 60. parcella (urna).
