(Bér, 1858 – Budapest, 1924)
Tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1881-ben kapott orvosdoktori oklevelet. 1881/82-ben a gyógyszertani tanszéken gyakornok, majd tanársegéd. Ezután a Szent Rókus kórházban dolgozott. Érdeklődése 1883-ban fordult az elmekórtan felé, amikor tanársegédként az elmekórtani tanszéken kezdett működni (1883-1889). 1886-ban szerzett magántanári habilitációt a törvényszéki elmekórtan tárgykörében. 1887-től a budapesti kir. törvényszék elmekórtan szakértője. 1892-ben a törvényszéki elmekórtan és lélektan rendkívüli tanára lett. 1896-ban kinevezték az Igazságügyi Orvosi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet vezetőjévé. 1901-1924 között az elmekórtan nyilvános rendes tanára a budapesti Orvoskaron. Utasításai szerint épült fel (1906-1908) az Elme- és Idegkórtani Klinika új épülete. 1905-ben udvari tanácsosi címmel tüntették ki, 1924-től az MTA levelező tagja. Az 1920/21. tanévben az egyetem rektori méltóságát viselte. /kép lelőhelye: SOTE-levéltár 318. fond/