(Csabdi, 1935. január 4. – Budapest, 2018. november 19.)
Tanszék: Klinikai Kísérleti Kutató és II. sz. Élettani Intézet 1990-2000.
Viselt egyetemi méltóság: oktatási rektorhelyettes 1995-2000.
1959-ben szerzett általános orvosi diplomát a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Kutatóorvosi pályáját Kovách Arisztid irányítása mellett kezdte az ez évben alakult Külső Műtéti Klinikák Kísérleti Kutató Laboratóriumában, melynek munkájában már tudományos diákkörös hallgatóként részt vett. Ugyanitt, a későbbiekben Klinikai Kísérleti Kutató és II. sz. Élettani Intézet, majd Kísérleti Kutató és Humán Élettani Intézet néven ismert tanszéken kapott egyetemi tanári (1983), majd igazgatói kinevezést (1990-2000). 1982-ben szerezte meg az orvostudomány doktora fokozatot. Az NSZK-ban (1964), a Szovjetunióban (1965), majd kétszer az USA-ban járt hosszabb tanulmányúton (1972-1973, 1985-1987). 1989-ben társprofesszorrá (adjunct professor) választották a Medical College of Wisconsin (Milwaukee, USA) Élettani Intézetében. A neuroendokrin- és a vérkeringési rendszer irányítási folyamataival és kölcsönhatásaival kapcsolatos kutatásokat végzett. Tudományos kutatóként maradandót alkotott az anyai magatartás kialakításában döntő szerepet játszó hypothalamikus területek felfedezése és feltérképezése területén. Elsőként írta le az irodalomban a mellékvesekéreg vérellátásának számos szabályozási folyamatát. Nevéhez fűződik a vérkeringési rendszer fontos biomechanikai sajátosságainak és szabályozási mechanizmusainak tisztázása, beleértve a gravitációs terheléshez való adaptációs mechanizmusok felismerését. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a vénás kapacitás-autoreguláció élettani mechanizmusainak és kóros elváltozásainak ill. az orthosztatikus toleranciát támogató vaszkuláris funkcióknak a feltárásával.
1995-től 2000-ig töltötte be az egyetem oktatási rektorhelyettesi tisztségét. 1995-ben megszervezte és ettől kezdve 2017-ig vezette az egyetem Elméleti és Transzlációs Orvostudományi Doktori Iskolájának vérkeringés-élettani programját, 2000 és 2005 között a Doktori Iskola vezetője is volt. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel közös egészségügyi mérnökképzés egyik megszervezője volt, és a szakbizottságban, rektori megbízottként, haláláig képviselte a Semmelweis Egyetemet.
Az MTA Tudományetikai Bizottságának tagja 2004-től, az Orvosi Informatikai Munkabizottság elnöke 2000-től. Az Acta Physiologica Hungarica főszerkesztője 1998-2015 között, ezt követően tiszteletbeli főszerkesztője. Hivatali idejének egyik fő eredménye, hogy a korábban a megszűnés szélére sodródott folyóirat impakt faktort nyert. A Magyar Élettani Társaság főtitkára (1982-1990), majd elnöke (1990-1998) volt, 2010-14 között pedig a társaság etikai bizottságának elnöki tisztét töltötte be. A Neumann János Számítógéptudományi Társaság Orvosbiológiai Szakosztályának alapító vezetőségi tagja (1973-1998). A Nemzetközi Kórélettani Társaság (ISP) IV. Világkongresszusának szervező elnöke volt (2002, Budapest), ezt követően megválasztották az ISP elnökének (2002–2006), melynek később örökös tiszteletbeli vezetőségi tagja lett. A Magyar Orvostörténeti Társaság vezetőségi tagja 1995-től. A Magyar Ösztöndíj Bizottság Egészségtudományi Szakkollégiumának elnöke 1990-től 2008-ig. Három európai akadémia választott tagja volt. A budapesti Eötvös József Gimnázium Baráti Egyesülete elnöke volt 1988-tól, örökös tiszteletbeli elnöke 1999-től. A Semmelweis Egyetem Baráti Köre 2002. április 25-én választotta elnökéül, mely feladatot haláláig nagy elhivatottsággal látott el. Kiemelkedő érdemeket szerzett az egyetem történetének megismertetése és hagyományainak ápolása terén, ennek nyomán 2015-ben a Semmelweis-év Emlékbizottság elnöke, 2016-tól pedig tiszteletbeli elnöke lett.
Fontosabb kitüntetései: Jendrassik Ernő-emlékérem (1978), Szent-Györgyi Albert-díj (1995), Batthyány-Strattmann László-díj (2000), Rácz Sámuel-emlékérem (2003), Weszprémi István Emlékérem (Magyar Orvostörténelmi Társaság 2010), Életmű Díj (Szerb Élettani Társaság 2010), Pro Universitate-díj (Semmelweis Egyetem 2013), K. Mátyus István emlékérem (2014), Magyar Érdemrend Középkereszt (2015), Semmelweis Ignác jutalomdíj (2018), Pro Facultate Díj (BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar),
Főbb munkái: Az érfal biomechanikája (Bp., 1986); Local control of veins: biomechanical, metabolic, and humoral aspects. Bérczi Viktorral, Nádasy Györggyel (Physiological Reviews, 1995); A vénás rendszer élettana (Bp., 2004); Hemodinamika – A vérkeringés biomechanikája (Bp., 2004); Semmelweis Ignác emlékezete – 150 évvel halála után (fszerk.: Bp., 2015.); A Semmelweis Egyetem Baráti Körének első negyedszázada az egyetemért. (Bp., 2016).
Nyughelye: budapesti Alcantrai Szent Péter templom (belvárosi Ferences templom) urna-temetője.
(forrás: dr. Benyó Zoltán és dr. Sándor Péter megemlékezése)