(Orgovány, 1902 – Budapest, 1969)
Orvosi tanulmányait Budapesten végezte, oklevelet 1926-ban kapott. Ettől kezdve a Stomatológiai Klinikán dolgozott, kezdetben gyakornokként. 1927-ben szerzett szakképesítést, 1928-tól csereasszisztensként a Rostock-i Egyetemre került, ahol ugyancsak fogorvosdoktori képesítést nyert. 1931-től címzetes tanársegéd, 1938-tól fizetéses tanársegéd és osztályvezető. 1931 és 1940 között a Fogorvosi Szemle társszerkesztői feladatit is ellátta. 1941-ben az „Odontotechnika” tárgykörben magántanári habilitációt szerzett. 1952-ben elnyerte az orvostudományok kandidátusa fokozatot, illetve a docensi besorolást. 1944-ben menekültek rejtegetéséért letartóztatták. 1956-ban Balogh professzor helyetteseként, annak távollétében ő vezette a Stomatológiai Klinikát. 1959-ben az újonnan létrehozott Fogpótlástani Klinika megbízott tanszékvezetője, majd 1961-től – egyetemi tanárként – kinevezett igazgatója. Tudományos munkássága főként a részleges lemezes fogpótlások elhorgonyzásának problémáira, az állkapocs spongiosa – szerkezetének kutatására és a fogak kopásának értékelésére vonatkozott. Ezzel kapcsolatban különleges anyagokból műfogakat szerkesztett. /kép lelőhelye: SOTE-levéltár 49. fond/