Miltényi Miklós Károly József 
(Budapest, 1927. július 24. – Budapest, 2014. július 21.)
Tanszék: I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika 1981-1993.
Édesapja banktisztviselő, majd cégvezető volt a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnál, Budapest ostroma idején életét vesztette. Középfokú tanulmányait a Ciszterci Rend budapesti Szent Imre Gimnáziumában végezte. Érettségit 1942. június 13-án tett, majd beiratkozott az itteni Orvostudományi Karra. Tagja volt annak a több évfolyamos diákcsoportnak, melyet 1944-ben, katonai behívóval Halleba telepítették ki. Csak 1945. szeptemberben tudott hazajutni. 1946. március 1-től az Élettani Intézetben díjas demonstrátor lett. 1948. december 18-án vette át orvosi oklevelét summa cum laude minősítéssel. Végzése után is az Élettani Intézetben dolgozott tovább gyakornoki beosztásban. 1951. szeptember 1-től tanársegédként került át a II. sz. Gyermekgyógyászati Klinikára, laboratóriumvezető beosztásba. 1952 decemberében laboratóriumi, 1960-ban gyermekgyógyászati szakvizsgát tett. 1951-ben és 1954-ben katonai szolgálatot teljesített, orvoshadnagyi rendfokozattal szerelt le. A kandidátusi fokozathoz szükséges vizsgákat 1959-ben letette, de értekezését az MTA három alkalommal is (1960, 1961, 1963) visszautasította. 1963-ban Humboldt-ösztöndíjjal 8 hónapot tölthetett a Tübingeni Egyetem Gyermekklinikáján. 1965-ben 3 hónapon át végiglátogatta Zürich, Bonn és Hamburg gyermekklinikáinak laboratóriumait is. 1966-tól a klinika laboratóriuma mellett gyermekosztályt is vezetett. 1967. augusztus 1-jén adjunktusi kinevezést kapott. 1971-ben nyerte el a kandidátusi fokozatot. 1975-ben nevezték ki egyetemi docensnek. 1981. július 1-jén lett tanszékvezető egyetemi tanár az I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikán. 1993-ban vonult nyugállományba.
Tudományos érdeklődési területe elsősorban a gyermekgyógyászat klinikai-kémiai vonatkozásai voltak, ezen belül is a vízháztartás és a veseműködés, a gyermeknephrológia kérdései. Már a Mansfeld Géza vezette Élettani Intézetben is elsősorban a veseműködéssel foglalkozott. 1968-ban a klinikán nephrológiai munkacsoportot alakított. Munkájuk sikerét jelzi, hogy 1976-ban az Egészségügyi Minisztérium a klinika három profilja közül egyikként a gyermeknephrológiát jelölte meg. Minisztériumi engedéllyel 1970 óta végezte több budapesti nyugati követség (angol, nyugat-német, osztrák, kanadai, amerikai) gyermek-beteg ellátását. Igazgatása idején valósult meg a klinikán a gyermekművese állomás, az általános sebészet pedig urológiai profillal bővült. A diabetes és allergológiai profil mellett nephrológiai és neurológiai osztály létesült. Kapcsolatot épített ki a Moszkvai Gyermeknephrológiai Intézettel, a Grazi Egyetem Gyermekklinikájával és nyugat-német klinikákkal.
Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megalakulása óta tagja volt, de politikai párthoz soha nem csatlakozott. 1966 óta volt tagja a szakszervezet Laboratóriumi Szakcsoportjának, illetve a jogutódként működő Magyar Klinikai Laboratóriumi Diagnosztikai Társaságnak, melyben 1965-ben főtitkárrá, 1979-ben 4 évre elnökké választották. 1972-ben a Svájci, 1974-ben a Csehszlovák, 1979-ben a Szovjetunió Laboratóriumi Társaságának tiszteletbeli tagjává választották. A Gyermekgyógyászati Társaságnak elnökségi, a Nephrológiai Társaságnak vezetőségi tagja volt. A Deutsche Gesellschaft für Laboratoriumsärzte is tagjai között tudhatta.
Főbb munkái: Pathológiailag jelentős vérállandók vizsgálata rheumás láz akut szakaszában és a folyamat lezajlása után. Kandidátusi értekezés. MTA TMB. Bp., 1971.; Gyermekkori proteinuriák. Doktori értekezés. MTA TMB. Bp., 1987.; Gyermeknefrológia (Beregi Edittel és Görgényi Ákossal).; Gyermekgyógyászati előadások (többekkel). Bp., 1991.
Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető 26-1/XI/1/25-26.
