(Szentlőrinckáta, 1933. december 25. – Budapest, 2017. október 21.)
Tanszék: Gyógyszerhatástani Intézet 1979-1998.
Viselt egyetemi méltóság: általános és oktatási rektorhelyettes 1988/89-1990/91.
Földműves családból származott, középfokú tanulmányait a karcagi Gábor Áron Gimnáziumban végezte, ahol 1953-ban jelesen érettségizett. 1952-ben csatlakozott az MDP-hez, tagságát a párt átalakulása után is megtartotta. Azonnal felvették a BOTE Általános Orvosi Karára. Az Orvosvegytani Intézetben lett tudományos diákkörös, majd demonstrátor. 1954-1959 között az egyetemi pártszervezet hallgatói titkára, 1956-1959 között az egyetemi VB, 1956-1975 között az egyetemi PB tagja volt. 1959. szeptember 30-án kitüntetéssel (Sub auspiciis Rei Publicae Popularis) szerzett orvosi oklevelet. 1945 után ő volt az első, akit így avattak. Végzése után az egyetem Gyógyszertani Intézetébe került előbb gyakornoki, majd 1962-től tanársegédi beosztásban. Szintén 1959-től az egyetem Naphegy téri kollégiumának igazgatói teendőit is ellátta, amelyet igyekezett elitképző intézménnyé formálni. 1963-ban az Egyetemi Kollégiumi Bizottság titkára lett. 1961/62-ben egy évet töltött Angliában, a Londoni Egyetem Derek Richter vezette Neurobiokémiai Intézetben, Carshaltonban, nemzetközi Riker-ösztöndíjjal. 1968 elején a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ösztöndíjával két hónapot töltött a stockholmi Állatorvosi Főiskola Gyógyszertani Intézetében, ahol izotóp módszereket, így az egész test autoradiográfiáját tanulmányozta. 1964-ben egyetemi adjunktus, 1970-ben egyetemi docens kinevezést kapott. 1970. szeptember 28-án az orvostudomány kandidátusa fokozatot szerzett. 1965-ben izotóp diagnosztika és therápia, 1970-ben farmakológus, 1979-ben klinikai farmakológia szakképesítést szerzett. 1975-től az egyetemi PB oktatáspolitikai munkabizottságának tagja, illetve a VIII. kerületi PB ifjúsági felelőse volt. 1978. november 20-án megszerezte az orvostudományok doktora minősítést. 1978. szeptember 22. és 1988. október 10. között betöltötte az egyetem Pártbizottságának titkári funkcióját. 1979. július 1-jétől egyetemi tanár, illetve az újonnan felállított Gyógyszerhatástani Intézet igazgatója. 1987. május 8-án az MTA levelező taggá, 1995-ben pedig rendes taggá választotta. 1988. május 22. és 1989. október 7. között az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt. 1998-ban nyugdíjba vonult, majd október 1-jétől 2003. szeptember 30-ig látta el az intézet igazgatóhelyettesi teendőit. 2003-ban professor emeritus címet kapott.
Munkássága során elsősorban a központi idegrendszerre ható gyógyszerek hatásmechanizmusával, azok felszívódásával, eloszlásával, kötődésével, metabolizmusával és kiürülésével foglalkozott. Több mint 15 eredeti magyar gyógyszermolekula gyógyszerkinetikai tulajdonságait tárta fel, ami alapjául szolgált a rájuk épülő gyógyszerek hazai és nemzetközi törzskönyvezésének. Nemzetközi feltűnést keltett 1972-es közleménye a deprenyl-ről, melyről igazolta, hogy gátolja a monoamino-oxidáz (MAO) B enzimtípust. A vegyület anyagcseréjének és hatásmechanizmusának tisztázása alapozta meg, illetve tette lehetővé annak használatát a Parkinson-kór terápiájában.
1965-től volt tagja a Magyar Farmakológiai Társaságnak, 1966-tól a Magyar Élettani Társaságnak, 1968-tól a Nemzetközi Biokémiai Társaság Magyar Szekciójának titkára. 1968-tól tagja az MTA és az Egészségügyi Minisztérium megbízásából működő Izotóp Orvosi Alkalmazási Szakbizottságának és az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak. 1979-ben a MOTESZ elnökévé választották. 1983-tól az MTA Orvosi Osztályának tanácskozó tagja volt, 1985-től pedig a TMB Orvosi Elméleti Szakbizottságának elnöke volt. 1982-től a Journal of Neural Transmission, 1998-tól a Neurochemical Research c. nemzetközi folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja, 1997-től a MOTESZ Magazin főszerkesztője volt.
Kitüntetései: Népköztársasági gyűrű (1959), Akadémiai jutalom (1972, 1976), SOTE kiváló oktatója I. fokozat (1973), Jendrassik-emlékérem (1977), Ifjúságért Érdemérem (1979), Akadémiai díj I. fokozat (1980), KISZ Érdemérem (1980), Munka Érdemrend arany fokozata (1980), Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1987), Szent-Györgyi Albert-díj (2003), Széchenyi-díj (2004), Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége Életmű Díja (2011), Nikolics Károly-emlékérem (2012), Magyar Érdemrend középkeresztje (2013).
Főbb munkái: Some Puzzling Pharmacological Effects of Monoamine Oxidase Inhibitors (Knoll Józseffel). In: Biochemical Psychopharmacology, 1972.; The Action of Excess Potassium and Calcium on Ouabain-evoked 3H-noradrenaline Release from the Rabbit Artery. In: British Journal of Pharmacology, 1986.; 3H-noradrenaline Release from the Rabbit Artery: Sodium-pump-dependent Sodium–Calcium Exchange. In: Journal of Physiology, 1987.; Biokémiai farmakológia. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1988. ápr. 21.); Behaviour of (-)-deprenyl and Its Analogues. In: Journal of Neural Transmission, 1994.; A deprenil neuroprotektív és neuroregeneratív hatása. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1996. febr. 22.); The Neuroprotective and Neuronal Rescue Effects of (-)-deprenyl. In: Journal of Neural Transmission, 1997.; Gyógyszerek sorsa a szervezetben. – Új gyógyszerek kifejlesztése, klinikai farmakológia. – Antidepresszív és antimániás vegyületek. – Neurodegeneratív betegségek gyógyszertana. In: Farmakológia (Szerk. Fürst Zsuzsanna). Bp., 2001.
Nyughelye: Budapest, Fiumei úti temető, akadémiai parcella.
