(Losonc, 1910. október 14. – Budapest, 1984. május 25.)
Tanszék: I. sz. Belgyógyászati Klinika 1965-1980.
Édesapja budapesti MÁV tisztviselő volt, akit 1919 után baloldali szerepvállalása miatt elbocsátottak, de később nyugdíjban részesült. 1944-ben elhurcolták, ahonnan nem tért vissza. Iskoláit Budapesten végezte, 1934. szeptember 22-én avatták orvosdoktorrá. Már negyedéves korától bejárt a Korányi Sándor vezette III. sz. Belgyógyászati Klinikára, ahol annak megszűnéséig, 1936-ig dolgozott. 1937. április 13-án szerzett belgyógyász szakorvosi képesítést. 1937-től 1944-ig az egykori Korányi-klinika tagjaiból alakult, Hetényi Géza vezette Stefánia úti Belgyógyászati Intézetben kapott alorvosi alkalmazást. Közben 1940-ben munkaszolgálatra hívták be, ami egészen 1944-ig tartott. 1945-ben a budapesti I. sz. Belgyógyászati Klinika gyakornoka lett Rusznyák István vezetése alatt. 1945-ben tagja lett az Orvos-Egészségügyi Szakszervezetnek. 1948 februárjában belépett az MKP-ba, de a tagrevízió során (1949.I.20.) tagjelöltté minősítették vissza, és csak 1953-ban lehetett ismét tag. 1956 októbere után párttagságát már nem újította meg. 1950-ben magántanári képesítést szerzett Az anyagcsere és a táplálkozás betegségei tárgykörben. 1952-ben megszerezte a kandidátusi fokozatot. 1955 szeptemberében docenssé léptették elő. 1960-ban kapott kinevezést az Orvostovábbképző Intézet (OTKI) I. sz. Belgyógyászati tanszéke, ill. az egész intézet élére, ahol 1965-ig működött. 1962-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, 1963. október 17-én elérte az orvostudományok doktora fokozatot. 1965-ben vette át a BOTE I. sz. Belgyógyászati Klinikája igazgatását tanszékvezető egyetemi tanári minőségben, ahonnan 1980-ban vonult nyugállományba.
A belgyógyászat majd minden ágát magas szinten művelte. Petrányi Gyulával közösen írt egyetemi tankönyve húsz kiadást ért meg, orvosnemzedékek nőttek fel rajta. Fontosnak tartotta a belgyógyászat egységének fenntartását, melyet klinikaszervezőként is érvényesített. Érdeklődésének szűkebb, de még mindig elég széles területe az emésztőrendszer betegségei és a cukorbetegség volt. Elsők között tanulmányozta az inzulin immunológia és az inzulin rezisztencia kérdéseit. Orvostörténeti témájú írásaiban jelentősek a Korányiak és Hetényi Géza munkásságával foglalkozók. Szépíróként is alkotott.
Számos szakmai társaságnak volt tagja: Magyar Gasztroenterológiai Társaság (10 éven át elnök, majd tiszteletbeli elnök), Magyar Belgyógyász Társaság, Korányi Társaság (elnök és ujjászervező), Diabetes Társaság (elnök), Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság, Magyar Élettani Társaság, International Society for the Study of the Liver (az 1976-os kongresszus elnöke), European Society for the Study of Diabetes, TIT budapesti Egészségügyi Szakosztályának elnöke, az NDK és a Csehszlovák Gasztroenterológiai Társaságok tiszteletbeli tagja.
Főszerkesztője volt a Magyar Belorvosi Archívum, szerkesztőbizottsági tagja az Orvosképzés, a Diabetológia, a Zeitschrift für Gastroenterologie, a Zeitschrift für Verdaungskrankheit és az Egészségügyi Dolgozó c. szaklapoknak.
1969-ben az NDK érdemérmével tüntették ki.
Főbb munkái: A máj és az epeutak betegségei (Fischer Antallal). Bp., 1957.; Erkrankungen der Leber und der Gallenwege. Bp.-Berlin. 1961.; Az epehólyag és az epeutak betegségei. Bp., 1966.; Kozmikus sértődés. Tanulmányok. Bp., 1968.; Korányi Sándor. Bp., 1970.; Ruth (regény). Bp., 1971.; Judit (regény). Bp., 1973.; Rövid belgyógyászat. Bp., 1975.; A belgyógyászat alapvonalai I-III. (Petrányi Gyulával). Bp., 1977.; Az évszázad gyermeke. (életrajzi regény). Bp., 1980.; Behrens doktor és társai. (esszék). Bp., 1980.; Belbetegségek elkülönítő diagnózisa. Bp., 1981.; Az orvos és a beteg. Bp., 1983.; A kérdés (tanulmányok, visszaemlékezések). Bp., 1984.; „Oly korban éltem én…” (regény). Bp., 1984.; A máj, az epeutak és a hasnyálmirigy betegségei. Bp., 1985.
Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető 60-6/0/7/8.
