(Budapest, 1913-)
Orvosi oklevelét Pécsett szerezte 1937-ben. Ezután a kőbányai Horthy Miklós (ma Bajcsy-Zsilinszky) kórházban (1937-1941), majd a Bródy Adél kórházban (1941-1942) működött segédorvosként. 1942-től 1944-ig a balassagyarmati Vármegyei Mária Valéria kórház sebészeti osztályán dolgozott. 1945-1949 között a budapesti Szent János kórház sebészeti osztályának alorvosa, később adjunktusa. Innen kerül a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának III. sz. Sebészeti Klinikájára, melynek vezetését akkor (okt. 11.) vette át Borisz V. Petrovszkij, szovjet vendégprofesszor. 1949 és 1951 között a klinika tanársegédje, majd magántanára volt. Innen került át az újonnan szerveződő Sebésztovábbképző Klinika élére. A klinika 1951. november 16-án kezdte meg működését a Városmajor utca 68. szám alatt, ahol korábban a Fővárosi Tanács Budai Közkórháza dolgozott 160 ággyal. Az új intézmény fő feladatát a hadisebészet oktatásában határozták meg. Nevét később (1957. márc. 15.) IV. sz. Sebészeti Klinikára, majd (1975. júl. 1.) Érsebészeti Klinikára változtatták. Littman professzor 1956 decemberében vált meg a klinikától. Később az Orvostovábbképző Intézet I. Sebészeti Tanszékének vezetését vette át. Tudományos munkásságának fő területe a hasi sebészet és a szívsebészet volt. Főbb kitüntetései: Népköztársasági Érdemrend V. fokozat (1951), Kossuth-díj (1954), Balassa emlékérem.
/kép lelőhelye: dr. Székely Sándor (szerk.): A Semmelweis Orvostudományi Egyetem klinikáinak és intézeteinek története 1945-1975. Bp. 1976./