(Felka, 1887. június 29. – Budapest, 1949. január 31.)
Tanszék: Gyógyszerismereti Intézet 1939-1949.
Orvosi oklevelét Budapesten szerezte 1910. no vember 26-án, majd a II. sz. Belklinikán dolgozott. 1912-ben a Gyógyszertani Intézet gyakornoka, majd tanársegédje lett. 1914-ben került át a Gyógyszerismereti Intézetbe. 1922-ben magántanári képesítést szerzett a gyógyszerismereti vizsgálatok tárgykörben. Ugyanekkor adjunktusi kinevezést kapott. 1932-ben címzetes rendkívüli tanári címet nyert, 1939-ben nyilvános rendkívüli tanár lett, egyben az intézet igazgatója. 1940-től haláláig a gyógyszerismeret nyilvános rendes tanára volt az egyetemen. Tagja, majd elnöke volt a gyógyszerészképzés karközi bizottságának.
Tudományos munkássága főként az ipekakuána-gyökérre, az oximethylantrachinon-származékokat tartalmazó drogokra és a Secale cornutumra terjedt ki.
Alapító tagja volt a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságnak, melynek később főtitkári, majd elnöki tisztét is betöltötte. 1925-1947 között szerkesztette a társaság értesítőjét. Az Osztrák Gyógyszerész Társaság levelező tagjának választotta, munkatársa volt a Pharmazeutische Monatshefte c. folyóiratnak.
Főbb munkái: Vizsgálatok a gyógyszerismeret köréből. Bp., 1914.; Mérges gyógynövényeinkről. Bp., 1920.; Régi idők gyógyszerei. Bp., 1923.; Amihidatum. Bp., 1947.; A gyógyszerismeret fejlődése az utolsó 100 esztendőben. Bp., 1948.
Nyughelye: Budapest, Fiumei úti temető 33-4/0/3/52.
