(Pest, 1863. augusztus 28. – Budapest, 1937. január 26.)
Tanszék: I. sz. Anatómiai Intézet 1888 (h.), 1899-1934.
Viselt egyetemi méltóság: dékán 1906/07-1907/08, rektor 1914/15.
Lenhossék József fia, a háromtagú anatómus dinasztia utolsó tagja. Középiskoláit a budapesti piaristáknál végezte. 1881 szeptemberében beiratkozott a budapesti orvosi karra, ahol 1886. október 30-án szerzett oklevelet. Már 1882-től demonstrátor, 1885-ben gyakornok, 1886-ban második, majd 1887-ben első tanársegéd édesapja mellett, az I. sz. Anatómiai tanszéken. 1888. május 15-én magántanári képesítést szerzett a központi idegrendszer finomabb boncolástana tárgykörben. Édesapja külföldi gyógykezelése idején, majd halála után rövid ideig helyettesként látta el a tanszék vezetését. 1889 októberében Julius Kollmann tanár mellett a bázeli Anatómiai Intézet proszektora lett magántanári besorolással, majd 1891. november 21-én rendkívüli tanárrá léptették elő. Kollmann mellett jó viszonyt ápolt Johannes Friedrich Miescher fiziológussal is. 1893-1895 között Rudolf von Kölliker hívta magántanárként Würzburgba, akivel közösen dolgoztak az idegrendszer kutatásán. 1895-1899 között August von Froriep mellett a tübingeni egyetemen rendkívüli tanár, illetve proszektor volt. A svájci és a német egyetemek kínálta tudományos karrier lehetőségét kihagyva 1899-ben hazatért és az elhunyt Mihalkovics utódjaként elvállalta az I. számú Anatómiai Intézet vezetését, mely állást 1934-es nyugdíjba vonulásáig megtartott. Kinevezése 1899. december 26-án történt, állását 1900 januárjában foglalta el. Ezzel párhuzamosan 1914-1925 között antropológiát is előadott. 1922-1924 között megjelent anatómia tankönyve hosszú ideig maradt használatban és ma is forrásmunkának számít.
A magyar anatómia első nemzetközi hírnevű képviselőjét tisztelhetjük benne, akinek különösen az idegrendszer szövettanára vonatkozó vizsgálatai jelentősek. Nevéhez fűződő felfedezés, hogy az idegrendszer kutatásában a Golgi-féle krómezüstözési módszerrel lehet az idegsejtek szerkezetét a legmegbízhatóbban vizsgálni. Santiago Ramón y Cajal mellett az elsők között ismerte fel, hogy az idegrendszerben az ingerület megszakításokkal, átkapcsoló állomásokon keresztül halad az idegrostokon (contiguitas-elmélet), amivel megalapozták a neurontant. Ezen a téren szakmai vitát folytatott a neurofibrillum-tant hirdető Apáthy Istvánnal, de a mikroszkóptechnika korabeli szintjén ezt nem lehetett tisztázni. Később Lenhossék álláspontja igazolódott. Mindenesetre a vita hatására fordult egyre inkább a sejtbiológia felé. Számos részletet tisztázott a tuber cinereum magvaival, a spinalis és az idegi dúcokkal, a neurogliával, az állati érzékszervek összehasonlító anatómiájával stb. kapcsolatosan. Jelentősek a spermatogenesisre, a csillókra vonatkozó kutatásai. Több új elnevezést (astrocyta, lemnoblast, tigroid) vezetett be a szövettani szaknyelvbe. Az 1910-es években jelentős eredményeket ért el a feji paraszimpatikus ganglionok tanulmányozásában.
Kevéssé ismert, hogy lelkes barlangkutatóként is működött, ősrégészeti tárgyú cikkei is megjelentek. 1913-1916 között egyik szerkesztője volt a Barlangkutatás című szaklapnak. Egyik alapítója, illetve 1912-1916 között elnöke volt a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának, majd Szakosztálynak. 1897. május 6-ától az MTA levelező, 1903. május 8-tól rendes tagja, 1933. május 19-én igazgatója, 1934. május 11-én tiszteleti tagja, illetve ettől a naptól haláláig az MTA másodelnöke volt. Rendes tagja volt a Szent István Akadémiának, levelező tagja a hallei Leopoldina Német Természettudományi Akadémiának, a stockholmi orvosegyesületnek, a würzburgi Physikalisch-medizinische Gesellschaft-nak. 1905-1922 között az Orvosi Hetilap szerkesztője, 1927-1933 között a felsőház tagja volt. 1930-ban Corvin-koszorúval tüntették ki, amit annak alapítása évében, az elsők között kapott meg.
Főbb munkái: Ritkább bonctani rendellenességek. Bp., 1886.; Die Geschmacksknospen. Würzburg, 1892.; Der feinere Bau des Nervensystems… Berlin, 1893; A centrosomáról. Székfoglaló értekezés. Bp,, 1896.; A gerincvelői idegek hátulsó gyökereiről. Bp., 1889.; Útmutatás az anatómiai gyakorlatokhoz. Bp., 1900.; Entwicklung des Glaskörpers. Leipzig, 1903.; Az ember helye a természetben. Bp., 1915.; A sejt és a szövetek (tankönyv). Bp., 1922.; Az ember anatómiája I-III. (tankönyv). Bp., 1922 – 24.
Nyughelye: Budapest, Fiumei úti temető 34/0/4/14.
Galéria
