(Buda, 1818. március 20. – Budapest, 1888. december 2.)
Tanszék: leíró- és tájanatómia, 1881-től I. Anatómiai tanszék 1859-1888.
Viselt egyetemi méltóság: rektor 1878/79.
A híres orvosdinasztia középső tagja, Lenhossék Mihály Ignác anatómia-professzor fia, Lenhossék Mihály (szintén anatómia-professzor) édesapja, Szent-Györgyi Albert nagyapja. A középiskolát előbb Budán, majd az utolsó két évet, a magyar nyelv elsajátítása okán Vácott végezte. Orvosi tanulmányait Pesten folytatta. Még orvostanhallgató korában a fülében kifejlődött polyp, illetve annak rosszul sikerült műtétje miatt bal fülére elvesztette hallását, jobb fülén pedig dobhártyavastagodás maradt vissza. Így fordult a praktizálás helyett az elméleti kutató orvosi pálya felé. 1841. július 25-én orvosdoktori, 1841. július 29-én szemész- és szülészmesteri oklevelet kapott. Az 1841/42. tanévet Bécsben töltötte a híres anatómus, Christian Joseph Berres mellett. Carl von Patruban tanársegédtől gyakorlati képzést kapott. Ugyanitt pályázott a 2. tanársegédi állásra, amit nem nyert el. Hazatérve 1842-től a bonctan és élettan tanszéken vállalt segédi állást, majd 1843. július 22-én sebészdoktori oklevelet szerzett. 1844-ben az élettan külön tanársegédet kapott, így Lenhossék teljesen a bonctanra fordíthatta figyelmét. 1851-ben a tájbonctan tárgykörében magántanári képestést szerzett. 1852-től ismét Bécsben találjuk, ahol Ernst Wilhelm von Brücke intézetében a központi idegrendszeren dolgozott, miközben Karl von Rokitansky és Joseph Hyrtl előadásait is látogatta. 1854-ben a kolozsvári Orvos-sebészképző Intézet (a kolozsvári egyetem elődje) anatómia tanszékére kapott nyilvános rendes egyetemi tanári kinevezést. Tárgya mellett a törvényszéki orvostant is előadta. Mikroszkópi preparátumainak külföldi bemutatása céljából 1857-ben 3 és fél hónapos tanulmányutat tett előbb német területen, majd eljutott Párizsba, ahol a Francia Akadémián (Institut de France) tartott előadást. Neves francia kollégák ajánlóleveleivel érkezett Londonba, ahol a svéd Linnéről elnevezett Linnean Society of London is fogadta több előadás megtartására. Decemberre érkezett haza, ekkor értesült arról, hogy a Francia Akadémia megítélte neki a Monthyon-díjat. 1859. szeptember 19-én Pestre hívták a leíró- és tájanatómia tanárának, mely tárgyat haláláig oktatta. Tanársága idején kibővítette és gázvilágítással látta el a bonctermet, valamint saját és tanítványai preparátumaival jelentősen gazdagította a tanszéki gyűjteményt. Készítményeivel az 1873-as bécsi világkiállításon érmet is nyert. A budapesti orvoskar nagy fejlesztése idején közreműködött az anatómiai épület létrehozásában, amely ma az I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet otthona. Az 1878/79. tanévben a budapesti tudományegyetem rektorává választották. Ekkor tüntették ki a Vaskorona-rend III. osztályú lovagkeresztjével. Három évtizedes tanári működése során olyan tanítványok kerültek ki keze alól, mint tanszéki utóda, Mihalkovics Géza, Davida Leó, Engel Gábor, Ónodi Adolf vagy saját fia, Lenhossék Mihály. 1886. február végén tüdőgyulladást kapott, ezért tüdőtágulata miatt 1887-ben külföldi gyógykezelésen is részt vett. Bár felgyógyulása után folytathatta előadásait, 1888. november 28-án az egyik közben rosszul lett, majd néhány napra rá meghalt.
1841-ben készített doktori értekezése a szem szivárványhártyájának bonctanáról szólt. Egy 1843-ban Párizsból hozatott mikroszkóp segítségével az elsők között végzett mikroszkópos anatómiai vizsgálatokat Magyarországon. A leíró anatómián túl igyekezett összekapcsolni tárgyát az élettan jelenségeivel, ezzel alapozva meg a funkcionális anatómiát. Érdeklődése később, bécsi tanárai hatására a központi idegrendszer, azon belül is a gerincvelő és a nyúltvelő mikroszkópos szövettani vizsgálatára irányult, feltárva a szürkeállomány és az ideggyökök funkcionális anatómiai kapcsolatát. Ő fedezte fel és írta le elsőként az agytörzsi hálózatos állományt és magcsoportjait. Neki köszönhető a formatio reticularis és a tractus solitarius szakkifejezések bevezetése. Vizsgálatai érintették még a gerincoszlop felépítését és mozgásának sajátosságait, a férfi medenceöv érhálózatát, valamint a vese bonctanát. Munkássága utolsó szakaszában figyelme a fizikai antropológia felé fordult, mely tudományág egyik hazai megalapozójának tekintik. Főként az emberi koponya szerkezetére és alaktanára vonatkozó vizsgálatokat végzett, meghatározta az arc- és agykoponya osztályozását lehetővé tevő viszonyszámokat. Tudományos igénnyel dokumentálta Deák Ferenc koponyáját, összefoglalta az ország területén előkerült népvándorláskori csontvázak és koponyák antropológiai jellemzőit, tanulmányozta a torzított koponyákat. Saját fejlesztésű eszköze volt az ún. polymikroszkóp.
1864. január 20-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1873. május 21-én pedig rendes tagja lett. Alapító és igazgatósági tagja volt a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatnak és osztályelnöke az Országos Régészeti és Embertani Társulatnak. Rendes tagja volt a hallei Leopoldina-Carolina Német Természettudományos Akadémiának, a philadelphiai American Philosophical Society-nek, a német Anatomische Gesellschaftnak, valamint a párizsi Société antropologique külső társult tagja volt. Tiszteletbeli tagságai: párizsi Société anatomique, párizsi Német Orvostársulat, prágai Societas medicorum, müncheni Societas anatomica, firenzei Societá italiana di antropologia e physiologia comparata, brüsszeli Société d’anthropologie és a helsingforsi Societas medica Fennica. Levelező tagságok: bécsi Gesellschaft der Aerzte, bécsi Zoologisch-botanischer Verein, bécsi Antropologische Gesellschaft, párizsi Société de Biologie, brüsszeli Société royale des sciences médicales et naturelles, berlini Gesellschaft für Anthropologie und Urgeschichte, göttingeni Gesellschaft der Wissenschaften és a philadelphiai Numismatic and antiquarian society.
1864. május 12-én királyi tanácsosi címet kapott. Elnyerte a portugál királyi Krisztus-rend csillagkeresztjét, a spanyol királyi Katolikus Izabella-rend csillagkeresztjét, a spanyol III. Károly-rend középkeresztjét, a szász királyi Albrecht-rend II. osztályú középkeresztjét, a török szultáni Medzsidje-rend III. osztályú középkeresztjét, az olasz királyi koronarend tiszti keresztjét, a svéd királyi Wasa-rend lovagkeresztjét, a badeni nagyherceg Zähringi Oroszlán-rend I. osztályú lovagkeresztjét, a hesseni nagyhercegi Fülöp-rend I. osztályú lovagkeresztjét és az anhalti hercegi Medve Albert-rend lovagkeresztjét.
Főbb munkái: Dissertatio inauguralis anatomico-physiologica de iride. Budae, 1841.; Über den feineren Bau der gesammten Medulla Spinalis. Wien, 1854.; Neue Untersuchungen über den feineren Bau des centralen Nervensystem des Menschen. Wien, 1855.; Mémoire sur la structure intime de la moëlle espinière, de la moëlle allongée et du pont du Varole. In: Annales des sciences naturelles. Paris, 1857.; Études du systéme nerveux central. Paris, 1858.; Beiträge zur Erörterung der histologischen Verhältnisse des centralen Nervensystems. Wien, 1858.; A közép idegrendszer szürke állományának és az egyes ideggyökök eredeteinek tájviszonyai. (1865-ben elhangzott akadémiai székfoglaló) Pest, 1867.; A Santorini visszéri fonat a férfiúnál. Pest, 1868.; Az emberi gerincagy, nyúltagy és Varol-híd szervezetének górcsői tájviszonyai. Pest, 1869.; A férfi medence viszeres torlata. Pest, 1871.; Hyrtl Corrosio-anatómiája. Pest, 1874.; Az emberi vese viszér-rendszere. (1874-ben elhangzott akadémiai székfoglaló) Bp., 1875.; Az emberi koponyaisme. Cranioscopia. Bp., 1875.; Deák Ferencz koponyáján tett mérések és ezekből vont következtetések. Bp., 1876.; Az emberi vese Malpighi-féle lobrai. Bp., 1877.; Polymikroskop. Bp., 1877.; A mesterségesen eltorzított koponyákról. Bp., 1878.; A szeged-öthalmi ásatásokról, különösen az ott felfedezett ős-magyar, ó-római és kelta-sírokban talált csontvázakról…. Bp., 1882.; Adatok a gerinczagyi duczok ismeretéhez, a békán tett vizsgálatok alapján. Bp., 1885.; Progén koponyák. Bp., 1885.
Nyughelye: Budapest, Fiumei úti temető 34/0/3/16.
Galéria
