Lénárt Zoltán, kakasfalvi (Nagytapolcsány, 1870. december 31. – Budapest, 1953. május 10.)
Tanszék: Orr- és Gégegyógyászati Klinika 1925-1941.
Orvosi tanulmányait Bécsben, Berlinben és Budapesten végezte. Oklevelét Budapesten szerezte 1893. december 23-án. 1894-1896 között Pertik Ottó mellett dolgozott, előbb az I. sz., majd 1895-től a II. sz. Kórbonctani Intézetben. Innen került a Kétly Károly vezette II. sz. Belgyógyászati Klinikára, de gyakorlatot folytatott Réczey Imre II. sz. Sebészeti Klinikáján is. 1898-ban kétéves európai tanulmányútra indult, melynek végén gégeszakorvosi képesítést szerzett. 1900-ban hazatért és 1909-ben a budapesti gégeklinikán magántanári habilitációt nyert az orr-, torok-, gégegyógyászat, különös tekintettel a sebészi eljárásokra témakörben. Közben a Poliklinika orr-fül- gégegyógyászati osztályának főorvosi teendőit is ellátta. 1909-ben rendkívüli tanári, 1923-ban egészségügyi főtanácsosi címet kapott. 1925-ben kapott kinevezést a kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetemre az orr- és gégegyógyászat nyilvános rendes tanárának és klinikaigazgatónak. Kitűnő operatőrként tartották számon, fő kutatási területe a gégerák műtéti megoldása volt. Hazánkban először végzett radikális mandulaeltávolítást. 1932-ben egyik alapítója volt az újra alakult Magyar Fül- és Gégeorvosok Egyesületének, illetve tagja volt számos hazai és külföldi orvostársaságnak is. Társzerkesztőként dolgozott az Acta Oto-Laryngologica c. szaklapnál.
Főbb munkái: Hans Wilhelm Meyer és az adenoid vegetatiok kór- és gyógytanának mai állása. Bp., 1899.; Az orrüreg elsődleges rákjáról /Donogány Zoltánnal/. Bp., 1904.; A tonsilla pharyngea hypertrophiájáról az öregkorban. Bp., 1905.; Az ictus laryngisről. Bp., 1907.; Kísérleti tanulmány az orrüreg és a tonsillák nyirokérrendezésének összefüggéséről. Eger, 1909.; Laryngologie. In.: Die Enstehung einer internationale Wissenschaftspolitik. Leipzig, 1932.
Nyughelye: nem ismert.
