(Alt-Aussee, Stájerország,[1] 1889. szeptember 5. – Budapest, 1967. április 26.)
Tanszék: I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika (h.) 1926, 1928. május 1.-1929. július 29.
Édesanyja Semmelweis Ignác leánya volt. A Lehoczky-Semmelweis nevet uralkodói engedéllyel 1906-ban vette fel. 1912. október 26-án szerzett orvosdoktori oklevelet Budapesten. Ettől kezdve 1929-ig az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán dolgozott. 1926-ban szerzett magántanári képesítést a szülészeti és nőgyógyászati diagnosztika tárgykörében. Bársony János halála után rövid ideig, Kubinyi Pál hivatalba lépéséig helyettesként ő vezette a klinikát. Kubinyi betegsége, majd halála okán ismét ő vette át a klinika vezetését, melyet Frigyesi József kinevezéséig látott el. 1929-1948 között a Magyar Vöröskereszt Erzsébet királyné Kórházának nőgyógyász főorvosa volt. 1948 és 1964 között fővárosi rendelőintézetekben dolgozott nőgyógyász felülvizsgáló főorvosként. 1964-1967 között a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum tudományos szaktanácsadójaként alkalmazták.
1938-tól 1942-ig a Budapesti Királyi Orvosegyesület, 1939 és 1943 között a Magyar Nőorvosok Társasága főtitkára volt. Fő szakterülete a nőgyógyászati diagnosztika volt, kiváló nőgyógyászati sebészként ismerték.
Főbb munkái: A méhnyakrák befolyása a szülésre és gyermekágyra. Bp., 1923.; A therápiás és prophylaxiás rádiumkezelésről ezer eset kapcsán. Bp., 1926.; A méhfibromyoma therapiája. Bp., 1928.
Nyughelye: Farkasréti temető 17-1/0/1/171.
[1] Megjelent életrajzai Budapestet jelölik születési helyeként, de az egyetem nyilvántartásában az ausztriai helyiség szerepel.