Laufenauer Károly (Székesfehérvár, 1848. június 23. – Budapest, 1901. április 27.)
Tanszék: elmekór- és gyógytan tanszék (1882).
Középiskolát szülővárosában, egyetemi tanulmányait Pesten végezte, 1873. december 13-án kapott orvosi, sebészi és szülészmesteri oklevelet. Ezután 1876-ig a Schwartzer-féle elme- és ideggyógyintézetben dolgozott, majd egyetemi ösztöndíjjal egy évet töltött Bécsben Theodor Hermann Andreas Meynert, illetve Berlinben Karl Friedrich Otto Westphal klinikáján, ahol ideggyógyászattal foglalkozott. Visszatérve, 1878-ban magántanári képesítést szerzett az elmekór- és gyógytanból. Ezután a lipótmezei elmegyógyintézetben működött másodorvosként. 1881-től a Szent Rókus kórház rendelő orvosa, majd 1882 augusztusában rendkívüli tanárként meghívást kapott a budapesti egyetemtől az újonnan felállított elmekór- és gyógytan tanszék élére. A főváros hozzájárulásával a Szent Rókus kórházbeli betegeit használhatta tanszéki bemutatási célokra. 1890 őszén kapott rendes tanári kinevezést, egyben megbízást az idegkór- és gyógytan oktatására. 1891. május 8-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Egyetemi tanársága mellett a Szent János kórház rendelő orvosaként is dolgozott.
Rendes és választmányi tagja volt a Budapesti Kir. Orvosegyletnek, a Közegészségügyi Egyesületnek és a Kir. Természettudományi Társulatnak. A bécsi Elmekórtani Társulatnak és a magyar Jogász-egylet börtönügyi bizottságának rendes, a párizsi Société Médico-Psychologique-nak levelező tagja volt. Elnökölte az 1894 szeptemberében Budapesten tartott VIII. nemzetközi közegészségügyi és demográfiai kongresszus testi és szellemi fogyatkozások statisztikájával foglalkozó szakosztályát. Korai halála után tanítványa, Moravcsik Ernő Emil vette át a tanszéket.
Főbb munkái: Az elmegyógyintézetek túltömöttsége, annak okai és elhárítása. Bp., 1875.; Agyszövettani vizsgálatok. Bp., 1879.; Vizsgálatok az agy corticalis látómezejéről. Bp., 1880.; Az agyműködések localisatiojáról különös tekintettel az érző kéregmezőkre. Bp., 1882.; Az emlékező tehetségekről. Bp., 1884.; Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt. Bp., 1893.; Előadások az idegélet világából. Bp. 1899.; A múlt századi boszorkányperek Hódmezővásárhelyt. Akadémiai székfoglaló. MTA, Bp., 1899.
Nyughelye: Budapest, Fiumei úti temető 28/0/1-A/39.
