(Eperjes, 1864. június 22. – Budapest, 1925. december 19.)
Tanszék: II. sz. Sebészet Klinika 1914-1925.
Orvosi diplomáját a budapesti egyetemen szerezte 1888. április 28-án. 1889-től az egyetem II. sz. Sebészeti Klinikáján nyert alkalmazást. 1891-ben tanársegéd, 1897-ben adjunktus lett. 1898-ban magántanári képesítést szerzett a sebészeti műtéttan tárgykörében. 1905-ben címzetes rendkívüli tanári címet kapott. 1908-1914 között a Szent János Kórház sebész főorvosaként működött. 1909-től nyilvános rendkívüli tanári címmel folytatta egyetemi előadásait. 1914. július 4-én nyilvános rendes tanári kinevezést kapott a II. sz. Sebészeti Klinika élére. A háború kitörésekor önkéntesként jelentkezett harctéri szolgálatra. Munkássága során a visszerek, a daganatok és a sérülések műtéttanával foglalkozott. Közleményeit a Magyar Orvosi Archívumban és az Orvosi Hetilapban jelentek meg.
Főbb munkái: A bélvarratok bírálata. Bp., 1897.
Nyughelye: Eperjes? (dr. Bak Imre adatai szerint Eperjesen van eltemetve, de sírja elpusztult, mert fa dőlt rá).