(Keresztespüspöki, 1904. július 10. – Budapest, 1981. július 27.)
Tanszék: III. sz. Sebészeti Klinika 1955-1957, IV. sz. Sebészeti Klinika 1957-1975.
Hétgyermekes vidéki értelmiségi családból származott, édesapja tanító volt. A mezőkövesdi gimnáziumban érettségizett 1924-ben. Orvosi tanulmányai egyik részét itthon végezte, majd egy ösztöndíj segítségével a Modenai Egyetemen tanult, ahol 1931. december 4-én orvosi oklevelet szerzett. Ezt a debreceni Tisza István Tudományegyetemen 1937. december 22-én honosíttatta, ahol 1936-ig a Kórbonctani Intézetben, majd a Sebészeti Klinikán dolgozott. Átmenetileg az Egri Közkórházban is működött. 1940-ben a budapesti Rókus Kórház sebészeti osztályán szolgált előbb mint segédorvos, majd alorvos, később adjunktusként. Sebész szakorvosi oklevelét 1940. szeptember 3-án szerezte meg. Katonai szolgálatot 1941-ben a debreceni hadikórházban, illetve 1944-1945 folyamán a szombathelyi hadikórházban teljesített. 1946 januárjában sebész főorvosként a László kórház vezetésével bízták meg, 1947. június 1-től pedig az István kórház gyermeksebészeti osztályának főorvosaként tevékenykedett. 1950 novemberében Pécsre hívták, az ottani egyetemi Orvostudományi Kar II. sz. Sebészeti Klinikája élére. Egy évi megbízatás után egyetemi tanári kinevezést kapott. 1952. október 18-án megszerezte a kandidátusi fokozatot. 1955-ben meghívták a fővárosba, a BOTE III. sz. Sebészeti Klinikára igazgatónak. 1957-ben átvette a Littmann Imre távozásával gazdátlanná vált IV. sz. Sebészeti Klinikát, ahol egészen nyugállományba vonulásáig, 1974-ig szolgált.
Kezdetben traumatológiával, majd gyermeksebészettel foglalkozott. Gyermeksebészként fordult figyelme először a szív- és érsebészet irányába, ahol jelentős eredményeket ért el. Magyarországon először ő végzett Blalock-műtétet (az aorta szűkületének műtéti megoldása), aorta commissurotomiát Swann-módszerrel és ő alkalmazott először median sternotomiás feltárást. Nevéhez fűződik az extracorporalis perfusióval nyílt szíven végzett műtétek bevezetése. Hazánkban az elsők között végzett combnyakszögezést. Kunos Istvánnal közösen megírt monográfiája, melyben elért eredményeit összegezi, mérföldkőnek számít.
Tagja volt az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének, az MKP-nek, illetve az MDP-nek, de további (1956 utáni) párttagságáról nincs adat. Tagja volt az ETT-nek, vezetőségi tagja a Magyar Kardiológiai Társaságnak és a Magyar Sebész Társaságnak. 1966-ban a hallei Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina is tagjai közé választotta. Éveken keresztül működött közre a Grudnaja Hirurgia c. szaklap szerkesztésében.
1954-ben „Kiváló orvos” elismerésben részesült.
Főbb munkái: Wiederherstellungschirurgie an Herz un Herzbeutel (társszerző). Berlin, 1959.; Operálható szívbetegségek (Kunos Istvánnal). Bp., 1965.
Nyughelye: Urnát Kisújszállásra vitte temetkezési vállalkozó.