(Budapest, 1920 – Köln, 1996)
Orvosi tanulmányait a m. kir. Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, két félévet Heidelbergben hallgatott. Orvosi oklevelét 1944 októberében kapta meg, de már 1939-től az Élettani Intézetben dolgozott. Gyakornokként itt élte át a város ostromát is, példamutató humanitárius magatartásáért rektori dicséretben részesült. 1945 decemberétől a tihanyi Magyar Biológiai Kutató Intézetben dolgozott adjunktusként, mint Beznák Aladár tanítványa, majd 1948-ban a budapesti Biokémiai, 1950-ben pedig az Élettani Intézetbe került. 1951-ben kapott egyetemi docensi kinevezést, 1952-ben MTA kandidátusi minősítést. 1956-ban a berlini Humboldt Egyetem, valamint a heidelbergi és a freiburgi egyetemek vendégoktatójaként működött, csak decemberben tért haza. 1959-ben megbízták a BOTE Külső Műtéti Klinikák Kísérleti Kutató Laboratóriumának megszervezésével, illetve vezetésével. Emellett másodállásban 1959-1966 között ellátta a Kardiológiai Intézet Kórélettani Osztályának vezetését, 1967-1969 között az Országos Munkaegészségügyi Intézet tanácsadója volt. Szerkesztette és részben írta “A kisérletes orvostudomány vizsgáló módszerei” című 7 kötetes művet, amelynek meghatározó szerepe volt az experimentális orvostudományi kutatások hazai fellendülésében a II. világháborút követő évtizedek során. 1968/69-ben svéd egyetemeken adott elő. 1970. július 1-jén kapott egyetemi tanári kinevezést, majd vendégprofesszorként a philadelphiai Pennsylvania Egyetemen töltött másfél évet. 1972-ben intézetében megszervezte a graduális élettan oktatást, 1978-tól ez annak új elnevezésében is kifejezésre jutott (Klinikai Kisérleti Kutató és II.sz. Élettani Intézet). Nemzetközileg elismert vérkeringés élettani kutatóiskolát teremtett, tudományos kutatók több generációját indította útnak. 1990-ben vonult nyugdíjba, de 76 éves korában bekövetkezett váratlan haláláig aktív vezető kutató volt a Pennsylvania Egyetemen is. Kétszer tüntették ki MTA díjjal (1952, 1970), 1968-ban a MOTESZ I. díjával, 1975-ben megkapta a csehszlovák Purkyné Orvosi Társaság emlékérmét, 1990-ben a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendjét. Számos hazai és külföldi tudományos társaságnak volt tagja, illetve vezetőségi tagja, pl. 1974-től az Élettani Tudományok Világszövetségének – IUPS – titkára. /kép lelőhelye: SOTE-levéltár 49. fond, Dr. Székely Sándor (szerk.): A Semmelweis Orvostudományi Egyetem klinikáinak és intézeteinek története 1945-1975. Bp. 1976; Dr. Monos Emil (szerk.): Jubileumi Emlékkönyv (Klinikai Kisérleti Kutató – II.sz. Élettani Intézet 1959-1999.) Bp. 1999/
