(Budapest, 1942 – )
Orvosi tanulmányait a Budapesti Orvostudományi Egyetemen végezte, 1968-ban kapott általános orvosi diplomát. 1965-től diákkörösként a Külső Telepi Műtéti Klinikák Kísérleti Kutató Laboratóriumában dolgozott, dr. Monos Emil vezetésével. Végzés után Klinikai epidemiológiai munkacsoport megszervezésére kapott megbízást az Országos Munkaegészségügyi Intézetben, ahol az Epidemiológiai csoport vezetőjeként 1973-ig dolgozott. Ekkor került a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre, ahol Juhász Pál professzor munkatársaként bekapcsolódott a Pszichiátriai Klinikán folyó szociálpszichiátriai kutatásba, és klinikai epidemiológiai munkacsoportot szervezett. 1975-1978-ig ösztöndíjas aspiránsként humán pszichofiziológiai laboratóriumot hozott létre a klinikán, kandidátusi disszertációját „A vegetatív tünetképződés mechanizmusa a magas vérnyomás betegség és a fiatalkori nyombélfekély korai szakaszában” címmel védte meg. 1977-ben pszichológus diplomát, 1982-ben klinikus pszichológusi szakképesítést szerzett.
Kutatási eredményeire is támaszkodva, az Oxfordi Pszichiátriai Klinikával együttműködésben a világon másodikként vezette be 1985-ben a pánik betegség kognitív-viselkedésterápiás kezelését. A Pszichiátriai Klinikán Pszichoszomatikus ambulanciát hozott létre. 1973 óta vesz részt az egyetemi oktatásban, valamint 1994 óta az ELTE-n az egészségpszichológiai képzésben. 1990-ben alapítója volt a Katolikus Egyetemi alapítványnak, amelynek keretében magatartástudományi képzési programot dolgozott ki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem részére.
1993. július 1. óta a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézetének alapító igazgatója. Az intézetnek igen széleskörű nemzetközi kapcsolatrendszere alakult ki, számos nemzetközi pályázat keretében működik együtt többek között a Karolinska Egyetemmel, az Ulmi Egyetemmel, a London Universityvel, a Maastrichti Egyetemmel, a Stanford Egyetem Behavioral Sciences Intézetével, a California Egyetem több intézetével és a Harvard Egyetem Society and Health intézetével.
1999-ben szerezte meg az MTA doktori fokozatot „A szorongásos és depressziós tünetegyüttes epidemiológiai, pszichofiziológiai és klinikai összefüggései” című értekezéssel. Több külföldi szakfolyóirat szerkesztőbizottsági tagja, szakmai társaságok vezetőségi tagja.
Eddigi pályája során több szakmai elismerés érte, melyek közül megemlítendő a Magyar Pszichiátriai Társaság Nyírő Gyula nívódíja (1988, 2002), a Széchenyi ösztöndíj (1997), a Lege Artis Medicinae díj (1997), és a Szent-Györgyi Albert díj (2004).