(Szeged, 1900. március 11. – Budapest, 1972. június 4.)
Tanszék: I. sz. Sebészeti Klinika 1947-1949, II. sz. Sebészeti Klinika 1957-1959.
Teljes nevén Klimkó Dezső Ödön Ede István, orvosi oklevelét Budapesten szerezte 1924. december 13-án. 1926-1937 között az egyetem II. sz. Sebészeti Klinikáján dolgozott mint műtőnövendék, tanársegéd majd adjunktus. Közben, 1927-ben műtősebészi szakvizsgát tett, 1934-ben pedig magántanári képesítést szerzett a sebészeti műtéttan, különös tekintettel az érzéstelenítő eljárásokra tárgykörben. 1937-1940 között a Szent János, majd a Szent István Kórházakban volt sebész főorvos. 1940 októberében elvállalta a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem sebészeti klinikájának igazgatását egyetemi rendkívüli tanári kinevezéssel, amit 1941-ben nyilvános rendes tanári kinevezésre változtattak. 1945-ben az egyetem orvosi és gyógyszerészeti karát Marosvásárhelyre telepítették át, így 1947-ben innen jött vissza Budapestre az I. sz. Sebészeti Klinika élére, ahol 1949-ig működött. 1949-1956 között a fővárosi Korányi Frigyes és Sándor Kórház, majd 1957-ig a Balassa János Kórház sebész főorvosa volt. 1957-1959 között a BOTE II. sz. Sebészeti Klinikáját igazgatta. 1959-től 1969-ben történt nyugállományba vonulásáig ismét az István, illetve a János Kórház sebész főorvosaként dolgozott.
Tudományos és kutató tevékenysége a sebészet számos ágára kiterjedt, legjelentősebbek a gyomor reoperálásával foglalkozó munkái.
Főbb munkái: Az általános érzéstelenítés. Bp., 1933.; Neuer Beitrag zur Frage des Halsrippensyndroms. Bp. – Leipzig, 1944.; A gyomor- és nyombélfekély műtéte utáni késői panaszok kóroktana és sebészi elemzése (Stefanics Jánossal és Egri Györggyel). Bp. 1961. (klny. az Orv. Hetilap 1960. évfolyamából).
Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető UJ7/0/2/12-13.