(Nagyenyed, 1916. július 31. – Budapest, 1984. február 29.)

Tanszék: II. sz. Neurológiai és Psychiatriai Klinika 1967-1984.

Négy gyermekes pedagógus családból származott, édesapja középiskolai tanár volt. Elemi és középfokú tanulmányait szülővárosában végezte, 1933-ban érettségizett. Orvosi tanulmányait 1934-ben a kolozsvári román egyetemen kezdte és a debreceni Tisza István Tudományegyetemen fejezte be, ahol 1940. május 4-én avatták orvosdoktorrá cum laude minősítéssel. 1936 februárjától 1939 februárjáig az Anatómiai-biológiai Intézet gyakornoka volt, majd Kettesy Aladár Szemészeti Klinikáján működött 1939. szeptember 1-ig. Ekkor került a debreceni Ideg- és Elmeklinikára, ahol Sántha Kálmán mellett dolgozott 1950 januárjáig, gyakornoki, tanársegédi, 1946-tól adjunktusi beosztásokban. Időközben, 1942-ben 10 hónapot a bécsi Agykutató Intézetben töltött. 1944. május 12-én ideggyógyász, 1948. december 20-án elmegyógyász szakvizsgákat tett. 1944. május 15. és 1945. április 3. között katonai szolgálatot teljesített. 1947-ben 10 hónapot dolgozott a párizsi Charcot Ideg- Elmeklinikán. 1950. január. 1-jén orvos-alezredesi rendfokozatban belépett a Néphadsereg Egészségügyi Szolgálata kötelékébe, mint a Központi Honvéd Kórház idegosztályának vezető főorvosa. 1952. december 31-én kandidátusi fokozatot szerzett. 1952-1954 között elvégezte a Marxizmus-leninizmus Esti Egyetemet. 1954-1955. folyamán, eredeti beosztása megtartásával, részt vett az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet megszervezésében. 1956 októberében a honvéd kórház forradalmi bizottságának tagjaként tevékenykedett. 1957-ben ezredesi rendfokozatban (1952-től) hagyta el a honvédséget, hogy május 13-tól a Teriján és Zoltán László professzorok vezette idegsebészeti intézet tudományos főmunkatársa legyen. 1957. december 13-án egyetemi tanári kinevezést kapott a Debreceni Orvostudományi Egyetem Ideg- és Elmeklinikájára. 1963-1967 között betöltötte a DOTE rektori tisztségét. 1967. szeptember 1-től a BOTE II. sz. Neurológiai és Psychiatriai Klinikájának igazgatója lett. 1979-ben igazságügyi elmekórtan, elektro-enkefalográfia, neuropatológia, orvosi pszichiátria szakvizsgát tett.

Klinikai munkája mellett idegkórszövettannal, klinikai neuro-fiziológiával és elektro-enkefalográfiával foglalkozott. Budapesti klinikai igazgatósága idején a pszichiátria került előtérbe. Az általa meghonosított nyitott ajtó rendszer és a szocioterápiát jelentő nappali kórház később országos hatású modellé vált. Az egyes részlegeken nemzetközileg is elismert munkacsoportok fejlődtek ki: endogén pszichózis, neurózis, epilepszia és Parkinson-kutatás. Eperimentális vizsgálatot három témában folytattak: kísérleti epilepszia, agyendothel patológia és glia tenyésztés. Klinikáján jött létre az első magyar szociálpszichiátriai laboratórium.

1947-től volt tagja az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének. 1948-ban az MKP, illetve az MDP tagja lett, de 1956 után párttagságát az MSZMP-be csak 1964. június 12-én újította meg.

Szakmai társasági, testületi tagságai: az ETT ideggyógyász albizottság tagja, a Magyar EEG Társaság főtitkára, később alelnöke, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke, a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaságának vezetőségi tagja. Tagja volt az MTA Pszichológiai Bizottságának, az MTA Orvosi Klinikai Munkacsoportjának, az Igazságügyi Orvosok Társaságának, a Magyar Vöröskeresztnek, az Alkoholellenes Országos Bizottságnak, stb. Felelős szerkesztője volt az Ideggyógyászati Szemlének, tagja a Medicina szerkesztőbizottságának.

Pályája során a következő elismerések érték: Kiváló munkáért (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fok. (1951), Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1955), Munka Érdemrend arany fokozat (1967), Kiváló orvos (1973), Pro Universitate (DOTE, 1976).

Főbb munkái: A klinikai neurológia alapjai. Bp., 1969.; Az orvos és a beteg kapcsolata. Bp., 1971.; Az epilepszia mindennapi klinikai problémái (Halász Péterrel). A gyakorló orvos könyvtára sorozatban. Bp., 1977.; Betegségtan és terápia (Pethő Bertalannal). Bp., 1983.

Nyughelye: Farkasréti temető 60-5/0/4/25.

Különböző megjelent életrajzaiban születési adatként téves dátum (febr. 4.) szerepel.