(Gönc, 1933. május 9. – Budapest, 2020. január 16.)
Tanszék: Gerontológiai Központ 1993. szeptember 1.-1998. június 30.
Vidéki munkáscsaládból származott, édesapja mozdonyvezetőként, illetve géplakatosként kereste a család kenyerét, amíg Budapest ostromakor életét nem vesztette. Fia a budapesti József Attila Gimnáziumban tett érettségit, majd felvételt nyert a Budapesti Orvostudományi Egyetemre. Medikus évei során Kovách Arisztid (Élettani Intézet), Sós József (Kóréletani Intézet) és Dabis László (Közegészségtani Intézet) professzorok mellett dolgozott demonstrátorként. 1957. augusztus 31-én szerzett jeles rendű orvosi diplomát. 1957. augusztus 30-tól egyetemi gyakornokként tevékenykedett a II. sz. Neurológiai és Psychiátriai Klinikán. Végigjárva a ranglétrát klinikai orvos, egyetemi tanársegéd, osztályvezető tanársegéd, 1974. július 1-jétől pedig egyetemi adjunktus lett. Pszichiátriai szakvizsgát 1961. szeptember 8-án Nyírő Gyulánál, neurológiait 1963. szeptember 27-én Horányi Bélánál tett. 1966-ban elvégezte a 3 éves Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet, de semmilyen politikai pártnak sem ekkor, sem később nem volt tagja. 1969. november 5-én igazságügyi elmeszakorvosi képesítést szerzett. 1980-ban elvégezte az Orvosegészségügyi Szakszervezet egyéves egészségpolitikai tanfolyamát. Ugyanebben az évben kandidátusi fokozatot szerzett. 1995. február 4-én elérte a PhD fokozatot.
1969-ben a vezetése alatt álló női pszichiátriai osztályon bevezette az első hazai „open door” rendszerű komplex-gyógyítást, majd 1974-ben megszervezte az ugyancsak első hazai klinikai akut geronto-pszichiátriai osztályt. 1978-ra elkészítette Az időskori szociális izoláció jelentősége a pszichiátriában c. kandidátusi értekezését, melyet 1980-ban védett meg és nyert kandidátusi fokozatot. 1982. december 10-től az egyetem Gerontológiai Központjának tudományos főmunkatársaként, mint a Neuropsychiátriai Labor vezetője dolgozott. Vezetésével korszerű neuro-pszichogeriátriai és geromentalhygiéne kutatások indultak.
Bevezette a szociál-pszichiártiai és geronto-pszichiátriai témaköröket az orvos- és fogorvosoktatásba. Neurológiai klinikai vizsgálatai alapján elsőként írta le az arthrolysis syringomyelicát és első magyarországi közlésként a Gilles de la Tourette betegséget. Személyiség-központú kutatásaival az idősödés és időskor új, holisztikus szemléletű pszicho-biológiai megközelítését és modelljét alakította ki, melynek mind a gerontológiában, mind a geriátriában, az öregedés normál és pathológiás folyamatainak tanulmányozásában fontos szerepe volt. Előadóként vett részt az Orvostovábbképző Intézet tanfolyamain, illetve előadó tanár volt a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán is.
1976-1985 között választott tagja volt az egyetem Általános Orvostudományi Kar tanácsának. Részt vett a kar Elnökségének, Klinikai, majd Oktatási Bizottságának munkájában. Két cikluson keresztül 1985-ig vezette a Szakszervezeti Bizottság Egészségpolitikai Bizottságát. Az 1980-as években társadalmi munkát végzett a Hazafias Népfront Budapesti és Országos Bizottságaiban. Alapító tagja, majd elnöke volt a MOTESZ Szociálrehabilitációs Szövetségének. Vezetőségi tagja volt a Magyar Gerontológiai Társaságnak és a Magyar Társadalomorvostudományi Társaságnak. Tagja volt a World Federation of Mental Health, a World Psychiatric Association, az International Psychogeriatric Association (IPA) társaságoknak, az Ideg-Elmeorvosok Társaságának, a Magyar Pszichológiai Társaságnak, a Magyar Igazságügyi Orvosok Társaságának, a Magyar Korányi Társaságnak, alapító tagja a Magyar Pszichiátriai Társaságnak. A Széchenyi Társaság Értelmiségi Klubjának vezetőségi tagja, illetve ezen társaság Orvosi Klubjának elnöke volt. Elnökölte továbbá a Magyar Szociálpolitikai Társaságot. Felkért vezetője volt a SOTE Baráti Kör Nyugdíjas Szekciójának, valamint alapító tagja a Cisztercita Diákok Országos Szövetségének.
Kitüntetései: Valencia-i Egyetem díszdoktora – 1971, Szociálrehabilitációs Szövetség emlékérme – 1976, SOTE kiváló oktatója – 1979, Egészségügyi Minisztérium kiváló munkáért – 1985, Vilmon Gyula-nívódíj – 1986, Széchenyi Társaság díszoklevele – 1992, Pro Sanitate emlékérem – 1995, Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje – 2001.
Főbb munkái: Az időskori szociális izoláció jelentősége a pszichiátriában. Kandidátusi ért. MTA TMB. Bp., 1978.; Ne féljünk az öregedéstől! Bp., SubRosa, 1997.; Idős betegek és haldoklók ellátása kalkuttai Teréz Anya szerint (Blaskovich Erzsébettel). Bp., 2001.; Gerontológia a gyógyszertárban. Bp., Dictum, 2002.
Nyughelye: Farkasréti temető (temetés 2020. február 7-én 15:00-kor urnásan).
