(Nyújtód, 1903. január 15. – Budapest, 1955. január 30.)
Tanszék: Törvényszéki Orvostani Intézet 1946-1947 (mb.), 1947-1955.
Édesapja jegyző volt, érettségit a Sepsiszentgyörgyi Református Gimnáziumban tett. 1922-ben iratkozott be a Ferenc József Tudományegyetem Orvostudományi Karára, ahol oklevelét szerezte. Ezután, 1926-ban került a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Kórbonctani Intézetébe, ahol 1929-ben tanársegéddé nevezték ki. 1939-ben magántanári képesítést szerzett a törvényszéki orvostani gyakorlatban előforduló fontosabb mérgezések tárgyköréből. 1946. szeptemberben címzetes rendkívüli tanári címmel Budapestre hívták a Pázmány Péter Tudományegyetem Törvényszéki Orvostani Intézet vezetésére addig, amíg a tanszék szabályos betöltése megtörténhet. 1947. szeptember 1-jén őt nevezték ki nyilvános rendes tanárrá. 1952-ben elnyerte a kandidátusi fokozatot. Intézetét korai haláláig vezette.
Magyarországon ő vezette be a vércsoportvizsgálatot apaság megállapításánál, illetve vízbefúlásos eseteknél a planktonvizsgálatot. Kutatásai kiterjedtek az elektromos áram biológiai hatásaira, ipari mérgezésekre balesetekkel kapcsolatosan. Szakterületén az ún. histológiai irányzatot képviselte. Tanársága idején, 1953 októberében változott a tanszék elnevezése Igazságügyi Orvostani Intézetre.
Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető 28-1/0/1/55.
