(Vaszar, 1931 – Budapest, 2002)
Orvosi tanulmányait a BOTE-n végezte, 1960-ban szerzett diplomát. Ettől kezdve az egyetem III. sz. Sebészeti Klinikáján működött. 1969-ben kapta meg az orvostudományok kandidátusa fokozatot. Ugyanettől az évtől adjunktus, majd 1973-tól docens. 1976-ban nyerte el az orvostudományok doktora fokozatot, 1977-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1985-ben a János Kórház területén az ő vezetésével alakult meg a Sebészeti Tanszék. Fő kutatási területe a gyomor funkcionális sebészete és a vékonybél pathofiziológiája volt. Kimutatta, hogy a vékonybél motilitási változásait elsősorban plasmakininek, a biogen aminok, valamint a reflectoros ideghatás okozzák. Több évtizedes sebészi tapasztalata alapján bizonyította, hogy a duodenalis fekélyek sebészi kezelésére a legfiziológiásabb műtéti eljárás a proximalis selectiv vagotomia. 1988-tól az Acta Chirurgica Hungarica főszerkesztője. 1990-ben lett az Akadémia levelező, 1995-ben rendes tagja. Kétszer kapott Akadémiai Nívódíjat. 1997-től a Doktori Tanács tagja, 1997-től elnöke. Tagja volt az ETT TUKEB Bizottságának, a MOTESZ-nek pedig elnöke.