(Budapest, 1886. június 10. – Alsógöd, 1950. július 11.)
Tanszék: II. sz. Anatómiai Intézet 1932-1946.
Jómódú régi nagyváradi kereskedőcsaládban nőtt fel és kezdetben a családi hagyományokat követve a bécsi kereskedelmi akadémiára iratkozott. Természettudományok iránti vonzalmának engedve később mégis a budapesti Orvostudományi Karon szerzett oklevelet 1911. október 28-án. Végzése után a II. sz. Kórbonctani és Kórszövettani Intézetben Pertik Ottó mellett lett díjazott gyakornok. Az I. világháborúban mindvégig szolgálatot teljesített, ami feltehetően nagyban hozzájárult pacifista nézeteinek kialakulásához. 1913-ban Krompecher Ödön vette át az intézet vezetését, aki Huzellát katonai szolgálata idején II. tanársegéddé léptette elő. 1916-ban rövid ideig Székesfehérváron volt a katonai kórház főorvosa, majd a montenegrói Cetinjébe küldték, ahol két járványkórház főorvosaként működött. Innen került vissza Budapestre, Krompecher mellé. 1921-ben a debreceni Tisza István Tudományegyetem hívta meg az Anatómiai-biológiai Intézet élére nyilvános rendes tanárként. 1929/30-ban ugyanitt az Orvostudományi Kar dékáni tisztét is betöltötte. Pályája során mindvégig alapvetőnek tartotta az orvosnövendékek biológia oktatását. 1930-ban elhatározta, hogy alsógödi családi birtokán biológiai kutatóállomást létesít, ahol később Alexis Carrel, Nobel-díjas amerikai sebész és Max Planck, német fizikus is meglátogatta. Itt végzett kutatásait részben támogatásokból (Rockefeller és Ella-Sachs-Plotz Alapítványok, Széchenyi Tudományos Társaság), részben saját jövedelméből fedezte. 1932-ben Budapestre hívták a II. sz. Anatómiai Intézet (később Szövet- és Fejlődéstani Intézet) vezetésére. 1933-ban Cambridge-ben, 1935-ben Jénában, majd 1936-ban Koppenhágában elnökölte a nemzetközi kísérletes sejttani kongresszusokat. Fő szervezőként működött közre az általa elnökölt Anatomische Gesellschaft 1939-es, Budapesten szervezett kongresszusában. Előrehaladott érelmeszesedése miatt idő előtt kényszerült nyugdíjba, ettől kezdve alsógödi házában élt visszavonultan haláláig. Végrendeletében a gödi kutatóállomást az egyetemre hagyta, ma az ELTE Füvészkertjének telephelyeként működik, és 2011. január 1-jétől Huzella nevét viseli.
Általános anatómiai, sejttani, szövettani kérdésekkel, a szervezet működésének általános összefüggéseivel foglalkozott. A máj vizsgálata során nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el a rostképződés természete, ill. a sejtközi állomány biológiájának feltárása terén. Véleménye szerint az „aktívan ruganyos”, ún. argyrophil rácsrost-rendszer az élő anyag morfológiai alapja. A kötőszövet sejt közötti állományának rugalmas rácsrostrendszerét vizsgálva meghatározta az „elastomotoros mikromechanizmus” fogalmát. Nevéhez fűződik a szövettenyésztés és mikromanipuláció technikák magyarországi meghonosítása. Ezüst impregnációval mutatta ki a szubcelluláris változások mögött a sejtek struktúraformáló hatását, mely felismerésével a későbbi molekuláris biológia előfutárává vált. A hazai mikrokinematográfia megalapozója lett, amikor filmre vette a sejtek szaporodását. Vizsgálta a mágneses tér hatását az emberi szervezetre, kidolgozta a mesterséges érpótlás új módszerét kollagén csövekkel, továbbá elsők között mutatta ki a normális és a rákos sejtek eltérő viselkedését. A morfogenezis számos kérdését kutatta, a sejtek struktúraformáló hatásának felismerésével a mai molekuláris biológia egyik előfutára lett. Jelentős szerepet játszott abban, hogy a biológia az orvosképzés alaptárgya lett, az első magyarországi orvosi biológiai könyv szerzője. 1923-ban megjelent A háború és béke orvosi megvilágításban című, nagy nemzetközi visszhangot kiváltó munkájával az orvosi szociológia hazai megalapozója lett.
A Nemzetközi Sejtkutató Társaság és a Nemzetközi Anatómiai Társaság elnöke volt.
Tiszteletére a SOTE, az elméleti orvosbiológiai kutatások elismerésére, 1991-ben Huzella-emlékérmet és jutalomdíjat alapított, amit évente egyszer osztanak ki.
Főbb munkái: Über Myocarditis rheumatica. Berlin, 1912.; Über Histologie der athrophischen Lebererkrankungen. In: Verhandlungen der Deutschen Pathologischen Gesellschaft. 1921.; Háború és béke orvosi megvilágításban. Az orvosi szociológia vázlata. Bp., 1923., németül: Krieg und Frieden im Lichte der Medizin. Entwurf einer medizinischen Soziologie. Berlin, 1923; franciául: L’individu dans la vie sociale en temps de paix et en temps de guerre. Essai sur la sociologie médicale. Paris, 1923.; Der Mechanismus der Kapillarkreislaufs und der Sekretion in Bindegewebe. Berlin, 1925.; Az organizmus és a mechanizmus. Debrecen, 1928.; Az alsógödi biológiai kutatóállomás. In: Orvosi Hetilap, 1931. 49.; Általános biológia. Az orvostudomány alapjai az élettudományban. A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Kiadványai. 135. Bp. 1933.; Az élet tudománya. Bp., 1937., 1943.; A sejtközösség szervezete az intercelluláris elmélet és intercelluláris kórtan megvilágításában. Bp., 1942, németül: Jéna, 1941.; Les voies de la biologie vers Dieu. A biológia útjai Istenhez. Bp., 1944.
Nyughelye: ELTE Botanikus Kert Göd, Jávorka u. 5. 14/2.
