(Csákova[1] /Temes/, 1895. december 25. – Budapest, 1968. október 15.)
Tanszék: I. sz. Szemészeti Klinika 1946-1950.
Orvosi oklevelét Budapesten 1920. július 24-én szerezte. Végzése után az I. sz. Szemészeti Klinika tanársegédje, 1929-ben pedig adjunktusa lett. 1929-ben magántanári képesítést szerzett a szemészet válogatott fejezetei tárgykörben. 1936-ban a szemészet címzetes nyilvános rendkívüli tanárává nevezték ki. Ugyanekkor lett az Országos Társadalombiztosító Intézet ellenőrző főorvosa, mely feladatkört 1939-ig látta el. 1936-1944 között az Igazságügyi Orvosi Tanács szemész szakértőjeként is működött. 1939-1941 között a fővárosi Szent István Kórház szemész főorvosa, 1941-1946 között pedig az Állami Szemkórház igazgató főorvosa volt. 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. Szemészeti Klinikájának igazgatója, ill. a szemészet nyilvános rendes tanára lett. 1950-ben koholt vádakkal kényszernyugdíjazták, helyét a jó pártkapcsolatokkal rendelkező Radnót Magda foglalta el. Külföldi, köztük bolgár kommunista kollégák közbenjárására 1951-1957 között a Szövetség utcai Kórház szemorvosa lehetett. 1952-ben, addigi munkásságáért elnyerte az orvostudományok kandidátusa fokozatot. 1956-ban rehabilitálták, de klinikájára ténylegesen nem térhetett vissza. 1957-től 1967-ben történt nyugdíjazásáig pedig a Péterfy Sándor utcai Kórház Szemészeti Osztályának alapító főorvosa volt.
Grósz Emil tanítványi köréhez tartozott, szemsebészettel, főként a szemészeti traumatológiával, elsősorban a trachoma, az uvea-tuberkulózis, ill. a szaruhártya, a szemgolyó, a retina betegségeinek és sérüléseinek műtéti megoldásaival foglalkozott. Korának egyik leghíresebb operatőrének számított, több tízezer műtétet végzett, szükség esetén külhoni pályatársai is rendre vele operáltatták magukat. A gyermekkori hályogok, a nagyfokú rövidlátók hályogoperációjáról, a kancsalságon javító műtétekről és az ocularis eredetű nisztagmuszokról (szemtekerezgésről) írott munkái jelentős új eredményeket tartalmaztak.
1925-1934 között a Magyar Szemorvosok Társaságának főtitkára, majd 1945-től 1948-ig elnöke volt. 1946-ban megszervezte, illetve 1949-ig elnökölte is az Orvos-egészségügyi Szakszervezet Szemész Szakcsoportját.
1967-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.
Főbb munkái: Cataracta röntgenbesugárzás után. – Széli cornea ectasia és degeneratio két esete. – Abscessus sclera. In: Szemészet, 1922.; A gyermekkori hályogműtétekről. In: Orvosi Hetilap, 1924. 1.; A szemészet kis kátéja. Kérdések és feleletek. Bp., 1928.; Az uvea tuberculosisa. Kórtan és kóroktan. In: Orvosképzés, 1932.; A kancsalság operálása. Hétszáz izom-elővarrás műtéti eredményei. – Adatok a neutritis retrobulbaris acuta klinikájához. In: Szemészet, 1935.; Die Rolle der Sulfamidpräparate bei der Therapie des Trachoms. In: Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde, 1942.; A nystagmusról. In: Orvosok Lapja, 1947.; Szemészet. 1908–1948. Történeti visszatekintés. In: Szemészeti tanulmányok. Bp., 1948. A százéves szemtükör. – Nagyfokú rövidlátók hályogműtéteiről. In: Szemészet, 1950.
Nyughelye: Szentendrei Új Köztemető (Sztaravodai út), 2. parcella, 4. sor, 1. sír (a megadott helyen más sír található).
[1] Néhány életrajzában helytelenül Csáktornya szerepel.