(Pest-Buda, 1858. július 16. -Budapest, 1927. december 15.)
Dékán: 1915/16 – 1916/17
Édesapja, Hoór Vencel cs. kir. vezértörzsorvos, a katonaorvosi tisztikar főnöke volt. Károly középiskoláit Budapesten, Sopronban és Marburgban végezte, majd a budapesti Orvoskarra iratkozott, ahol 1884. június 14-én nyert oklevelet. Ettől kezdve a közös hadsereg főorvosa és a bécsi helyőrségi kórház szemészeti osztályának másodorvosa lett, miközben a bécsi egyetemen szemészeti előadásokat hallgatott. 1885 és 1887 között szabadságot vett ki, mely idő alatt Ernst Fuchs professzor klinikáját látogatta. 1886-ban soron kívül ezredorvos lett, majd 1887. szeptember 1-jétől a budapesti helyőrségi kórházhoz helyezték át, ahol a szemészeti osztály főorvosaként tevékenykedett. 1890-ben Budapesten szerzett magántanári habilitációt a szem fénytörési és alkalmazkodási rendellenességei tárgykörében. 1894. augusztus 21-én a szemészet nyilvános rendes tanárának nevezték ki a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre. 1901/02-ben Egyiptomban járt az arrafelé régóta honos trachoma tanulmányozása végett. Hazatérve jelentős tevékenységet fejtett ki e betegség elleni küzdelem terén. 1908-ban meghívást kapott (uralkodói kinevezés jún. 18-án) a Budapesten akkor létesített II. Szemészeti tanszék, illetve klinika vezetésére, melyet haláláig ellátott. Ám a klinika épülete ekkor még nem épült fel, ezért tanszékét ténylegesen csak 1909. június 5-én foglalhatta el. Kutatásai a szemvizsgálati módszereket érintették.
(Főbb munkái: Szemészeti műtéttan. Bp. 1892.; A szemészet kézikönyve /Grósz Emillel/. Bp. 1909-1910.)
