(Veszprém, 1794. március 25. – Pest, 1841. február 16.)
Tanszék: Állatorvostan 1826-1841.
Pályáját írnokként a győri püspöki uradalomban kezdte. 1814-ben Pesten bölcsészeti tanulmányokat kezdett, mely akkor az egyetemi tanulmányok előfeltétele volt. 1816-ban beiratkozott az Orvoskarra, de két év elvégzése után Bécsbe ment, ahol 1822-ben szerzett orvosdoktori, majd állatorvosi oklevelet. 1823-tól 1825-ig a bécsi állatorvosi intézetben működött, ahol állatsebészetet és törvényszéki állatorvostant adott elő. Pályázatot nyújtott be az 1823 óta üresedésben lévő pesti Állatgyógyintézet vezetésére, amit el is nyert, és 1826. június 2-án kinevezést kapott az intézet igazgatására és az állatorvostan előadására. Tanszékfoglaló előadását magyar nyelven tartotta meg. Hahnemann homeopátiás tanainak híve volt. Működése alatt az intézet kétszer is költözni kényszerült, a Rókus kápolna közeléből a Dohány és Síp utcák sarkára, majd 1840 júliusában a Stáció u. 599. számú házba, de megnyugtató elhelyezést mégsem sikerült elérni. 1832-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1840-re tüdőbaja annyira elhatalmasodott, hogy Bene Ferenc kari igazgató 1841. január 21-én kénytelen volt felmenteni kötelezettségei alól, de néhány hét múlva elhunyt.
Főbb munkái: Dissertatio inauguralis medico-pharmaceutica de assa foetida. Viennae 1822.; Dissertatio veterinario-medica de influxu zooiatriae in anthropoiatriam. Pestini 1828.
Nyughelye: nincs adat.