(Budapest, 1879. február 13. – Budapest, 1952. január 7.)
Tanszék: IV. sz. Belgyógyászati Klinika 1922-1930, I. sz. Belgyógyászati Klinika 1930-1945.
1902. szeptember 15-én szerezte meg orvosi oklevelét, de már 1900-tól az Anatómiai Intézetben dolgozott. 1903-ban a Jendrassik Ernő vezette Ideg- és Elmeklinika gyakornoka lett. 1906-1907 folyamán állami ösztöndíjjal hosszabb tanulmányutat tett német és francia egyetemeken. 1909-től a II. sz. Belgyógyászati Klinika tanársegédjeként működött. 1911-ben magántanári habilitációt szerzett a belorvostani diagnosztika tárgykörében. 1914-ben a frissen alakult pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemre kapott nyilvános rendes tanári kinevezést a belgyógyászat tanáraként. 1922-ben vette át a budapesti Pázmány Péter IV. sz. Belgyógyászati Klinikáját. 1930-ban az I. sz. Belgyógyászati Klinikájának igazgatója lett. 1932. május 6-án az MTA levelező, 1941. május 16-án rendes tagjává választotta. 1945-ben állásáról lemondott, a népbíróság ítélete alapján 1946-ban kényszernyugdíjazták. Az akadémia átszervezésekor tagságát 1949. október 31-én ún. tanácskozó taggá minősítették vissza, amit csak 1989. május 9-én állítottak vissza.
Munkássága során az idegrendszer és a vérkeringés élettanával, az ezzel kapcsolatos megbetegedések és elváltozások kórtanával foglalkozott. Jelentősek a hipofízis daganataival, a vérnyomással, a környéki keringéssel, az izmok beidegzésével és az izomtónussal kapcsolatos kutatásai. Magyarországon ő honosította meg az elektrokardiográfiát (EKG). A szív- és érrendszeri betegségek terén fontos eredményeket ért el a környéki keringési, érrendszeri elégtelenségek, a szívritmuszavar és szívelégtelenség és a reumás szívbetegségek orvoslásában.
1927-től tagja volt a Szent István Akadémiának, 1929-től az Igazságügyi Orvosi Tanács tagja volt. 1930-ban Corvin-koszorúval tüntették ki.
Főbb munkái: A központi idegrendszer megbetegedéséről polyneuritis degenerativában: Közlés a Budapesti Kir. M. Tud.-egyetem Idegklinikájából. Bp., 1908.; Extramedulláris gerincvelődaganat. In: Orvosi Hetilap, 1910.; Az elektrokardiogramm klinikai értéke. Bp., 1911.; Belorvosi diagnosztika. (szerk. Jendrassik Ernővel). Bp., 1926.; A hypophysis daganatairól. Bp., 1927.; A belorvostan tankönyve (Jendrassik Ernővel). Bp., 1929-1932.; Az aorta és a szív syphiliseinek kórfejlődéséről. (Akadémiai székfoglaló is. Elhangzott: 1933. jún. 12.). Bp., 1934.; Megfigyelések a környéki vérkeringésben. (Akadémiai székfoglaló is. Elhangzott: 1942. jún. 15.). Bp., 1942.
Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető 34-3/I/1/26 (2004-től védett).
