(Erfurt, 1764. február 11. – Pest, 1832. június 1.)
Tanszék: Botanika 1817-1832.
Középiskolai, bölcsészeti és jogi tanulmányait szülővárosában végezte 1781-1785 között, majd a mainzi egyetemre ment, ahol jogi tanulmányait folytatta. Itt magántanítóként kereste kenyerét, a szünidőben pedig Svájcban, Franciaországban és a német tartományokban tett utazásokat. Tanítványaival Mainzban és Freiburg in Breisgauban újra lehallgatta a bölcsészeti és jogi stúdiumokat. Gazdag ásvány- és földtani gyűjteményét Mainzban kezdte megalapozni. A francia hadsereg támadása miatt Erfurtba menekült, ahol leginkább csillagászattal, francia és angol nyelvvel foglalkozott. Rendszeres időjárási megfigyeléseket kezdett, melyet haláláig folytatott. 1797 végén egy lengyel nemesifjú tanítója lett, akivel előbb az erlangeni egyetemen, majd 1800 tavaszától a freiburgi bányászakadémián tanult. Itt barátkozott össze br. Podmaniczky Károllyal, aki később pártfogója lett Pesten. Magántanári munkája befejezése után, 1803-ban visszatért Erfurtba, ahol folytatta tudományos munkásságát, és 1805-ben bölcsészdoktori fokozatot szerzett. Időközben Lengyelországban, Sziléziában és Csehországban tett utazásokat. Napóleon jénai győzelme után, 1805 októberében Weimarba ment tovább, ahol 1812-ig működött. Innen gr. Hugo Salm hívására Brünnbe (ma Brno) utazott, de gyűjteményei Weimarban rekedtek. 1813-ban Bécsbe, majd hamarosan Budára utazott, ahol számos régi ismerőse, köztük egyetemünk tanárai (Kitaibel Pál, Schuster János, Reisinger János, Sadler József) fogadták. Kitaibel nyugalomba vonulása után, 1817-ben vette át a botanika tanszékét, beiktatási beszédét május 21-én tartotta meg De progressibus scientiae botanicae tempore recentiore et recentissimo címmel. Az egyetem füvészkertjét nem sokkal korábban helyezték át a mai Trefort-kert területére, ahol akkor elég szerény körülmények között, mindössze 4500 fajt számlált a gyűjtemény. Működése végére Haberle ezt a számot több mint megduplázta (10.000 faj). 1819-től minden évben kiadott egy növénymagsorozatot. 1821. december 4-én, a pesti egyetememen orvosdoktori diplomát szerzett. Oktatói munkássága során nem Linné, hanem De Candolle természetes rendszerét használta. Pályafutása során sok tudományos társaság ismerte el vagy választotta tagjául: Erfurti Mathematicophysicai Akadémia (1802), Hasznos Tudományok Mainzi Választófejedelmi Akadémiája (1802), a Wetteraui Orvos-természettudományi Társulat (1808), a Thüringiai Mezőgazdasági Egylet (1811), a Bern kantoni Orvossebészi Társulat (1811, 1812-ben ásványtani tagnak), az Aargau kantoni Természetvizsgáló Testület (1812), a Morva-sziléziai Földművelő-, Természet- és Honismeret-tudományi Társulat (1816, levelező tag), a bécsi cs. kir. Mezőgazdasági Társulat 1827, rendes tag), és a regensburgi kir. Füvésztársaság (1828, levelező tag). Életének egy brutális rablógyilkosság vetett véget, melyet egyik diákja követett el.
Főbb munkái: Beiträge zu einer allgemeinen Einleitung in das Studium der Mineralogie… Weimar, 1805.; Beschreibung einer Sammlung von Crystallmodellen. Weimar, 1805.; Das Mineralreich… I–II. köt., Erfurt, 1806-1807.; Beobachtungen über das Enstehen der Shpaeria lagenaria Pers…. Erfurt, 1806.; Neues geocentrisches Planetarium… Weimar, 1811.; Succincta rei herbariae Hungariae et Transsylvaniae historia. Buda, 1830.
Nyughelye: nincs adat.