(Budapest, 1906 – Dubrovnik, 1965)
Miután a budapesti Orvoskarra nem vették fel, orvosi tanulmányait Párizsban és Bécsben végezte, oklevelet Bécsben szerzett 1929 februárjában. Ezt később, 1934-ben honosíttatta a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen. Már oklevele megszerzését megelőzően, 1927-től gyakornokoskodott Wenkebach professzor bécsi klinikáján. 1929-ben a németországi Darmstadt és Ratibor városi közkórházainak belosztályain dolgozott külföldi asszisztensként. 1931-ben hazatért, a Pesti Izraelita Hitközség közkórházában lett segéd-, majd alorvos, végül tudományos munkatárs. Itt 1944-ig dolgozott, közben kétszer (1940, 1942) munkaszolgálatra hívták be. 1945-ben az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) szolgálatába lépett, a Koltói Anna baleseti kórház egyik belosztályának vezető főorvosaként. Egyidejűleg ellátta az OTI igazgatóhelyettesi feladatait is, így tevékeny részt vállalt az egészségügyi hálózat újjászervezésében. Az OTI megszüntetésekor, 1950-ben a Fővárosi Tétényi úti Kórház igazgatója, egyben belgyógyász főorvosaként dolgozott tovább. 1952-től 1957-ig az István Kórház III. belosztályának főorvosa, majd 1957. augusztus 1-jén az újonnan szervezett Országos Kardiológiai Intézet igazgatója és belosztályának vezetője lett. Ez utóbbi voltaképpen az István Kórház III. belosztályából alakult. 1959. júniusában ebből szervezték meg a BOTE IV. sz. Belgyógyászati Klinikáját, mely továbbra is szerves egységben működött a Kardiológiai Intézettel. Az új klinika élén egyetemi tanári kinevezéssel megmaradt korábbi vezetője, Gottsegen György, egészen 1965 májusában bekövetkezett haláláig. Tudományos munkássága főleg a szív és vérkeringés betegségeit, a vesebajosok haematológiai elváltozásait és a tüdő oedéma kutatását érintette. 1947-ben a budapesti egyetemen magántanári képesítést szerzett „A szív erek és vérképzőszervek functionális kórtana” tárgykörben. 1955 szeptemberétől volt az orvostudományok kandidátusa, 1961-től doktora. Az ETT vezetőségi tagja, a Nemzetközi Kardiológiai Társaság és az Olasz Kardiológiai Társaság tiszteletbeli tagja, valamint két külföldi lap szerkesztőbizottsági tagja volt. 1948-ban elnyerte a Köztársasági Érdemérem arany fokozatát. /kép lelőhelye: SOTE-levéltár 49. fond/