(Jászladány, 1910. október 31. – Budapest, 1983. augusztus 24.)
Tanszék: Ortopédiai Klinika 1952-1957 megbízottként, 1957-1980.
Szülei kiskereskedést működtettek, ami 1941-ben tönkrement, majd 1944-ben, két lánytestvérével együtt a holocaust áldozataivá váltak. Középiskoláit Pesterzsébeten végezte, majd 1928-ban a Prágai Német Egyetem Orvostudományi Karára iratkozott. 1932-ben Szegedre iratkozott át, ahol 1935. január 25-én szerzett orvosdoktori diplomát. 1933-tól több ízben teljesített rövidebb katonai szolgálatot zászlósi rendfokozatban. 1942-től már munkaszolgálatokra hívták be, de mindig az országhatáron belül. 1936-ban a Nyomorék Gyermekek Országos Otthonába került segédorvosi beosztásba Zinner Nándor mellé. 1939-ben részt vett a londoni Nyomorékügyi Világkongresszuson. Később alorvos, majd 1940-ben kórházi adjunktusi kinevezést nyert. 1940/41-ben már ortopéd szakorvosként szerepel, a képesítés megszerzésének közelebbi időpontja nem állapítható meg. 1945-ben lett tagja az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének, valamint az MKP-nek. Párttagságát csak 1960-ban újította meg (MSZMP). 1948-ban UNO-ösztöndíjjal, a Népjóléti Minisztérium javaslatára 3 hónapos tanulmányutat tett Angliában. 1951. március 1-jén, mikor megalakult a BOTE Ortopédiai Klinikája, annak adjunktusa lett. 1955-ben docensi kinevezést kapott. 1959. április 16-án az osteogenesis kísérletes vizsgálatáról írt disszertációja alapján elnyerte az orvostudományok kandidátusa fokozatot. A klinika vezetésére 1952. augusztus 22-én kapott megbízást, miután a korábbi igazgatót, Zinner Nándort leváltották és fegyelmivel kizárták az MDP-ből. Őt ugyan 1957. február 27-én rehabilitálták, így visszakapta igazgatói állását, így Glauber korábbi docensi beosztásába került vissza, de 1957. június 28-án váratlanul elhunyt, így ismét Galuber Andor került a klinika élére. 1960 márciusában egyetemi tanári kinevezést kapott. 1973-1983 között az Országos Ortopédiai Intézet igazgatója is volt. Fontos szerepet játszott abban, hogy a három vidéki orvosegyetemen is megindult az ortopédiai oktatás, illetve megszerveződött az országos ortopédiai ellátás. Tudományos munkássága a veleszületett csípőficam és a csonttumorok diagnosztikájára irányult.
A Magyar Ortopédiai Társaság alapító, később (1983-ig) tiszteletbeli elnöke volt. További társasági tagságai: International College of Surgeons, Société Internationale de Chirurgie Orthopédique et Traumatologique (SICOT), Magyar Rehabilitációs Társaság (vezetőségi tag), Korányi Sándor Társaság, Royal Medical Association (választott tag), International Society for Rehabilitation of the Disabled. Tagja volt továbbá az Acta Chirurgica Hungarica, illetve az Ortopedija, Travmatologija i Protezirovanyije szerkesztőbizottságinak.
Kitüntetései: Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozat (1948, 1950), Szocialista Munkáért Érdemérem (1956), Munka Érdemrend arany fokozata (1970), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1980).
Főbb munkái: Orthopaedia. Egyetemi tankönyv. Bp., 1954.; Adatok a csontregeneráció kérdéséhez. Bp., 1958.; A gyakorló orvos orthopaediája. Bp., 1962.; A csonttumorok diagnosztikája. Bp., 1970.
Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető 60-8/0/1/106.
