(Budapest, 1904. április 12. – Budapest, 1992. július 28.)
Tanszék: III. sz. Belgyógyászati Klinika 1959-1974 (1961-ig megbízottként).
Polgári családból származik, édesapja könyvszakértő volt. A kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetemen 1928. október 27-én kapott orvosdoktori diplomát. Ezután a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs utcai kórházának, Fodor Imre vezette belgyógyászati osztályán helyezkedett el, előbb mint externista, majd segédorvos. 1932-ben belgyógyász szakvizsgát tett, 1934-ben alorvossá lépett elő. 1936-tól tudományos asszisztensként szolgált ugyanott, egyidejűleg pedig a Bársony Tivadar vezette Központi Röntgen Intézetben volt szakorvosjelölt. 1942-ben megszerezte a sugaras eljárások szakorvosa képesítést is. 1942 júliusában munkaszolgálatra hívták be és a keleti frontra került, ahonnan 1944 februárjában tért vissza, majd folytatta kórházi munkáját. A nyilas hatalomátvétel után, októberben sáncmunkára rendelték ki, majd innen Buchenwaldba deportálták. 1945 júliusában sikerült hazatérnie, majd ismét munkába állt a Szabolcs utcában. Ugyanebben az évben belépett a Magyar Kommunista Pártba, párttagsága ettől kezdve folyamatos (MDP, MSZMP) volt. 1946. februártól az OTI-hoz tartozó hitelbanki vállalati pénztár belgyógyász főorvosaként működött. 1948. április elején átkerült a II. sz. Belklinikára, tanársegédi beosztásba. 1950 októberében az akkor szerveződő III. sz. Belklinikára kapott adjunktusi kinevezést. Magában a szervező munkában is részt vett, mint igazgatóhelyettes. 1956-ban a Tudományos Minősítő Bizottság felszólítására, a vizsgák mellőzésével disszertációt nyújtott be (Adatok a heparin antilipaemiás hatásához), és szeptemberben elnyerte az orvostudományok kandidátusa fokozatot. 1957. június 1-jén docensi kinevezést kapott. 1959. április 15-én megbízást kapott a klinika vezetésére. Egyetemi tanári kinevezését 1961 júniusában, a klinikaigazgatói kinevezést július 18-án kapta meg. 1962 novemberében nyújtotta be Az atherosclerosis kutatás fő kérdései c. doktori disszertációját, melynek 1963-ban történt megvédése után elnyerte az orvostudományok doktora fokozatot. 1973-tól vezette az Atherosclerosis Kutatócsoportot. 1974. december 31-én vonult nyugállományba.
Fő kutatási területei az endokrinológia és az anyagcsere körébe tartozó vizsgálatok, a hőmunka kórélettana és a „cold-pressor” test hatásmechanizmusára vonatkozó vizsgálatok voltak. 1953 óta figyelme az atherosclerosis pathogenezise és terápiája felé fordult. Külföldön is figyelmet keltő eredményeket ért el az érelváltozások immunológiai kutatásában, immunizálási eljárást dolgozott ki a felszaporodott lipoproteinek ellen. Az ún. Q-lázat hazánkban elsőként írta le. 1974-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Az MTA Biológiai Társasága Gerontológiai Szakosztályának elnöke, a TMB Orvosi Klinikai Szakbizottság tagja, az ETT Belgyógyászati Szakbizottság tagja, a washingtoni székhelyű American College of Cardiology, valamint a londoni Royal Society of Medicine és a párizsi Société de l’Athérosclerose tagja, illetve a Lengyel Kardiológiai Társaság tiszteletbeli tagja volt. Helyet kapott az amszterdami Journal of Atherosclerosis Research szerkesztőbizottságában.
Főbb munkái: Vizsgálatok a vérszérum atoxylresistens lipaséjának klinikai jelentőségéről (Kunos Istvánnal). In: Gyógyászat, 1930.; A Q-láz előfordulása Magyarországon (Farkas Elekkel, Takátsy Gyulával). In: Orvosi Hetilap, 1950:23.; Adatok a heparin antilipémiás hatásához. Kandidátusi értekezés. Bp., 1956.; A XVII. transzport. Élményregény a vészkorszakból. Tel Aviv, 1957.; Q-láz. Újabb fertőző betegségek. Bp., 1957.; Complex Formation in vitro between Mucopolysaccharides from Atherosclerotic Aortic Intimas and Plasma b-lipoprotein and Fibrinogen. (et al.) In: Journal of Atherosclerosis Research, 1961.; Az atherosclerosis kutatás fő kérdései. Doktori értekezés. Bp., 1963.; A szív és érrendszer betegségeinek allergiás és autoimmun vonatkozásai (Székely Judittal). Magyar Belorvosi Archivum, 1973.
Nyughelye: Budapest, Kozma utcai izraelita temető, 5B 1-13.
