Gerlóczy Ferenc Albert, gerlóczi és alsóviszokai (Budapest, 1911. október 23. – Budapest, 1990. március 12.)
Tanszék: I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika 1971-1981.
Édesapját, aki a MÁV egyik igazgatója volt, kora gyermekkorában elveszítette. 1922-től Gerlóczy Zsigmond közkórházi igazgató főorvos nevelte, aki 1937-ben, édesanyja 1944-ben hunyt el. Orvosi diplomát 1935. szeptember 21-én kapott a kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetemen, de már 1930 elejétől demonstrátorként működött az I. sz. Anatómiai Intézetben, ahol Lenhossék Mihály vezetésével hisztogenetikai kutatásokat végzett. Közvetlenül orvossá avatása után, 1935. szeptember 23-tól a Gyermekgyógyászati Klinikán működött, mint externista gyakornok, 1936. november 1-től díjtalan gyakornok, 1939. szeptember 1-től fizetéstelen tanársegéd. 1939. december 15-én csecsemő- és gyermekgyógyászati szakvizsgát tett. 1943. február 1-jétől fizetéstelen tanársegéd díjas gyakornok besorolást nyert. 1944 augusztusában honvédelmi munkaszolgálatra Szikszóra rendelték, ahol körorvosként szolgált. A front átvonulásakor egyedüli orvosként szervezte a hátrahagyott sebesültek és betegek ellátását. 1944. november 30-tól az Abaúj-Torna megyei Nemzeti Bizottság megbízásából 6 hónapon át megyei tiszti főorvosként működött. A kiütéses tífusz 1945. januári megjelenésekor járványkórházat létesített, így sikerült megakadályozni a járvány kitörését. Tiszti főorvosi teendői mellett 1946. szeptember 1-jéig a szikszói II. Rákóczi Ferenc vármegyei közkórház megbízott igazgató főorvosa is volt. 1944 decemberében Szikszón csatlakozott a Szociáldemokrata Párthoz, melynek egyik helyi szervezője lett. Párttagsága ettől kezdve folyamatos volt (MDP, MSZMP), időnként vezetőségi feladatokat (szervező titkár, választmányi tag, Fegyelmi Bizottság elnöke stb.) is ellátott. Budapestre visszatérve klinikai állásában szolgált tovább. 1948. szeptember 30-án (más forrás szerint július 6.) magántanári képesítést szerzett a csecsemőgyógyászati diagnosztika tárgykörében. 1949. január 1-jétől fizetéstelen adjunktus és fizetéses tanársegéd, majd április 1-től fizetéses adjunktus lett. 1952. október 15-én megszerezte az orvostudományok kandidátusa fokozatot. 1953. június 1-jén egyetemi docenssé, majd 1956. szeptember 1-jén egyetemi tanárrá nevezték ki. 1963-tól részt vett az MSZMP Központi Bizottságának Tudományos és Kulturális Osztálya munkájában. 1971. július 1-jén nevezték ki az I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika igazgatójává, mely feladatkört 1981-es nyugdíjba vonulásáig látott el.
Tudományos munkássága az újszülött és csecsemőkori diagnosztika, a mellékpajzsmirigy eredetű kórképek, illetve a vitaminológia egyes kérdéseire terjedt ki. „Nevéhez fűződik a tokoferol (E-vitamin) újszülöttkori szerepének felismerése, hatásmechanizmusának tisztázása, amellyel nemzetközileg is feltűnést keltett a csecsemőkori sorvadás vitamin-anyagcserevizsgálatában. Koraszülöttek, mesterségesen táplált újszülöttek E-vitamin hiányának tüneteit elsőként írta le E-vitamin hiánybetegség néven. Elsők között írta le továbbá az E-vitamin és a Leiner-betegség és az E-vitamin és a kapilláris rezisztencia közötti összefüggéseket.”[1] Tiszteletbeli tagjává választotta a Bolgár Gyermekorvos Társaság, a Jan E. Purkyne Csehszlovák Orvosi Társaság, illetve a Deutsche Gesellschaft für Kinderheilkunde. Tagja volt az Acta Paediatrica szerkesztőbizottságának. A Magyar Gyermekorvosok Társaságának titkára (1948), vezetőségi tagja (1949), elnökségi tagja (1950), elnöke (1952-54), alelnöke (1960), majd tiszteletbeli elnöke (1969-1979) volt. 1958-1968 között az ETT rendes tagja, illetve azon belül Gyermekgyógyász Szakbizottságának tagja (1953-1964), elnökhelyettese (1958-1964), végül elnöke (1964-1967) volt.
Kitüntetései: Kiváló Munkáért/Magyar Élmunkás (1948), Felsőoktatás Kiváló Dolgozója (1953), Bókay-emlékérem (1958), Kiváló Orvos (1958), Munka Érdemrend (1962), Markhot-emlékérem (1965), Liége-i Egyetem Emlékérme (1970), Tangl Ferenc Emlékérem (1979), Munka Érdemrend arany fokozat (1981), Schöpf-Merei Ágost Emlékérem (1981).
Főbb munkái: Maradék differenciálnitrogén vizsgálatok gyermekeken (Recht Istvánnal). Bp., 1938.; Adatok a testegyenészeti fejlődési rendellenségek örökléstanához. Bp., 1941.; Tetania idiopathica juvenalis. Bp., 1942.; Rachitis és tetania. Bp., 1951.; Csecsemő- és gyermekkori heveny katasztrófák. Bp., 1957.; A gyermekgyógyászat tanításának metodikai kérdései. Bp., 1966.; A gyermekgondozás egyes kérdései. Bp., 1971.; Gyermekgyógyászat I–IV. köt., Bp., 1979.; Vitaminok. Bp., 1986.; Tokoferol. Bp., 1987.
Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető, eredetileg 28AS-KOR/0/1/4, áthelyezve a B/0/0/343 urnafülkébe.
[1] Kozák Péter: Névpont.hu 2013.
