(Pest, 1836. július 28. – Budapest, 1908. július 12.)
Tanszék: Belső bajok kór- és gyógytana (helyettesként) 1863-1865, elméleti orvostan sebészeknek (helyettesként) 1866/67.
Gebhardt Xavér Ferenc orvosprofesszor fia. 1860. május 13-án orvosdoktori, 1861. július 22-én sebészdoktori diplomát szerzett a pesti egyetemen, majd Sauer Ignác belklinikáján lett tanársegéd. 1862/63-ban magántanári képesítést szerzett a mellkórisme és gyógytan tárgykörében. 1863-ban tagja lett a főváros törvényhatósági bizottságának. 1864-ben több hónapot töltött Párizsban, ahol kórházi tapasztalatokat gyűjtött, majd hazatérve a Szent Rókus-kórház belgyógyászati osztályának főorvosává választották. 1863-tól két tanéven át az egyetem belgyógyászati tanszékén, majd 1866/67. tanévben az elméleti orvostan sebészeknek tanszéken volt helyettes tanár. 1868-ban a mellkór- és gyógytan rendkívüli tanárának nevezték ki, amit tiszti főorvosi kinevezéséig, vagyis 1887-ig látott el. 1874-ben a Rókus-kórház ideiglenes, majd 1877-től kinevezett igazgatója volt, aki sokat tett a kórház korszerűsítése érdekében. A zsúfoltság megszüntetését fiókkorházak létesítésével érte el, melyeket az általa készített program szerint építettek és szereltek fel. Az 1885. évi országos kiállítás alkalmával, addigi tevékenysége elismeréséül megkapta a vaskorona rend III. fokozatát. Budapest tiszti főorvosaként különös gondot fordított a város csatornázására és jó ivóvízellátására, nagyon sokat tett az 1888-89-ben dühöngött tífuszjárvány elfojtásáért. Bábáskodása révén kezdte meg működését 1890-ben a Fővárosi Bakteriológiai Intézet, illetve a Himlő-, Nyirok- és Oltóintézet, majd 1892-ben a Fertőtlenítő Állomás.
Főbb munkái: A szivbellob és szivburoklobról, Észrevétek a váltólázak isméje és gyógykezelése körűl. In: Gyógyászat, 1861.; A szivhangok származásáról. In: Gyógyászat, 1862.; A légmell isme és gyógytana. In: Gyógyászat, 1863.; Az emberi élettan alapvonalai. Wundt nyomán. Buda, 1869.; A kórházak és gyógyintézetek. Bp., 1879.; A szivhangok származása. In: Gyógyászat, 1887.; A calomel mint diureticum szivbajoknál. In: Gyógyászat, 1889.; Jelentés a fő- és székvárosban 1892-93. évben fellépett choleráról. Bp. 1893.
Nyughelye: Budapest, Fiumei úti temető, bal fal mellett, N/A, N/A, 81 (2004-ben védetté nyilvánítva).
