(Budapest, 1913. december 17. – Budapest, 1979. június 8.)
Tanszék: Marxizmus-Leninizmus Tanszék (megbízottként) 1953-1955, IV. sz. Belgyógyászati Klinika 1966-1979.
Viselt egyetemi méltóság: ÁOK dékánhelyettes 1959-1964.
Középiskolát Budapesten végzett, majd 1931-ben az Állatorvosi Főiskolára iratkozott be, mivel édesapja is állatorvosként működött. 1933-ban azonban átiratkozott a pécsi m. kir. Erzsébet Tudományegyetem Orvostudományi Karára, majd 1938. március 30-án Pécsett szerzett orvosdoktori diplomát. 1935 és 1938 folyamán 4-4 hónapos katonai szolgálatot teljesített, ahol hadapród őrmesteri rendfokozatot ért el. Diplomája megszerzése után az akkori Horthy Miklós (ma Bajcsy-Zsilinszky) Kórházban (1938. dec. 1. – 1941. április), majd a Rókus Kórházban (1941. április – 1942. márc. 15.) volt díjtalan gyakornok. Innen hívták be közérdekű munkaszolgálatra 1942. április 1-jén, melyet a Bajai Városi Kórház osztályain (tüdőgyógyászati, fertőző, prosectura, laboratórium) teljesített 1944. február 28-ig. Közben 1943. december 21-én belgyógyász szakképesítést szerzett. 1944. április 9-én újra behívták, az V/1. közérdekű munkaszolgálatos századnál teljesített szolgálatot, ahonnan november 8-án Budapestre szökött. A város ostromát a Zichy Jenő utcai vöröskeresztes szükségkórházban vészelte át. 1945-1946 folyamán a MÁV Kórház és Rendelőintézet belgyógyászati szakrendelésén dolgozott. 1946. november 1-jén lépett a Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikája szolgálatába díjtalan gyakornokként, majd fizetéstelen tanársegéd (1948. szept. 1.), végül 1949. szeptember 1-től fizetéses tanársegéd lett. Osztályos tanársegédi munkája mellett vezette a klinika EKG laboratóriumát. 1951. december 16-án docensként igazolt át a III. sz. Belklinikára, ahol a Koltói Klinikák EKG laboratóriumának vezetését is ellátta. 1953 decemberében elérte az orvostudományok kandidátusa fokozatot. Munkája mellett 1953. szeptember 15. és 1955. szeptember 1. között megbízás alapján látta el a Marxizmus-leninizmus Tanszék vezetését. 1946-ban lett tagja a Magyar Kommunista Pártnak (később MDP), valamint az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének. Pályája korai szakaszán munkahelyein különböző pártfunkciókat látott el, 1952-53 folyamán elvégezte az egyéves Pártfőiskola tanfolyamot. Párttagságát 1956 decemberében megújítva lépett át az MSZMP-be. 1959. április 30-án átkerült a II. sz. Belklinika állományába, ahol 1966. március 5-ig dolgozott. 1959-1964 között az Általános Orvostudományi Kar dékánhelyettesi tisztét töltötte be. Elsősorban az oktatási reform kidolgozásával foglalkozott, amit 1964-től az Egészségügyi Minisztérium II. Főosztályán folytatott külső munkatársként. 1965. március 15-én megszerezte az orvostudományok doktora minősítést. 1966. március 6-án vette át a IV. sz. Belgyógyászati Klinika vezetését, immár egyetemi tanárként. Egyidejűleg ellátta a klinikán működő Országos Kardiológiai Intézet igazgatói teendőit, 1977-től főigazgatói beosztásban. Munkásságának köszönhetően az intézet a WHO egyik referenciaközpontjává nőtte ki magát.
Tudományos munkásságát 1940-ben kezdte, de végleg csak 1948-ban kötelezte el magát a kardiológia mellett. Kezdetben főleg az elektrokardiográfia érdekelte, majd később a szív mechanikus működésének kérdésével foglalkozott. Doktori értekezése is ebben a tárgykörben íródott. Pályája végén a coronariakeringés pathomechanizmusa foglalkoztatta.
Számos hazai és külföldi szakmai társaságnak volt tagja: Magyar Kardiológusok Társasága (elnök), MOTESZ (vezetőségi tag), Magyar Belgyógyász Társaság, Magyar Farmakológiai Társaság, Nemzetközi Kardiológiai Társaság (1958-tól vezetőségi tag), Európai Kardiológiai Társaság (1960-tól vezetőségi tag), American College of Cardiology, Perui Kardiológiai Társaság (tiszteleti tag). 1972-től volt főszerkesztője a Cardiologia Hungarica c. szaklapnak. 1962-ben az Oktatásügy Kiváló dolgozója címmel tüntették ki, a Munkaérdemrend arany fokozatát 1964-ben és 1973-ban kapta meg. Emlékét őrzi a Magyar Kardiológusok Társaságának róla elnevezett díja, valamint az Országos Kardiológiai Intézet Gábor György-alapítványa.
Főbb munkái: Laboratóriumi röntgen- és EKG-vizsgálatok indicatiója és értékelése (Fischer Antallal és Fogel Máriával). A gyakorló orvos könyvtára. Bp., 1954.; A szív dinamikus működéseinek változása Rauwolfia-alkaloidák – Rauwofur, Rausedyl – hatására (Forgács Lillával és Szabó Zoltánnal). MTA V. Osztályának Közleményei, 1959.; Angina pectoris – myocardium infarctus. A gyakorló orvos könyvtára. Bp., 1963.; A systole dinamikája a szív ép és kóros állapotaiban. Doktori értek. Bp., 1964.; Szívbetegségekről – szívbetegeknek. Medicina Kiskönyvtár. Bp., 1964., 2. kiad. 1971., 3. kiad. 1974.; Kardiológia az orvosi gyakorlatban. A gyakorló orvos könyvtára. Bp., 1972., 2. kiad. 1975.
Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető 23-1/0/2/778 (2004-ben védetté nyilvánítva).
