Fodor József, galántai (Lakocsa, 1843. július 16. – Budapest, 1901. március 20.)
Dékán: 1888/89 – 1891/92
Somogyi földbirtokos családból származott. Egyetemi tanulmányait Bécsben kezdte, majd a második évtől Pesten folytatta, ahol 1865. október 19-én orvosdoktori, majd szemész- és szülészmesteri, végül 1866. július 17-én sebészdoktori okleveleket szerzett. 1866 januárjától tanársegéd az államorvostani /közegészségtan és törvényszéki orvostan együtt/ tanszéken, majd Pesten belvárosi halottkém. 1869-től a Szent Rókus-kórház boncoló főorvosa. Ugyanekkor az egyetem a tiszti orvosi eljárás tanából magántanárrá habilitálta. 1870-ben állami ösztöndíjjal hosszabb tanulmányutat tett Ausztria, Németország, Hollandia, Belgium és Anglia érintésével, meglátogatva a közegészségügyi szempontból legfontosabb intézeteket. Münchenben hallgatta Max Josef von Pettenkofer előadásait és dolgozott Freiherr Justus von Liebig laboratóriumában. Würzburgban megfordult Friedrich Daniel von Recklinghausen és Hilger intézeteiben. 1872-ben az akkor alakuló kolozsvári egyetemen az államorvostan tanára lett. 1873-ban újabb utat tett Franciaországban és Angliában, majd nagyhatású tanulmányt írt az angliai és hazai közegészségügyi viszonyokról, mely elnyerte az Akadémia nagydíját. 1874-ben a budapesti orvoskar hívta meg az újonnan felállított közegészségtani tanszékre. 1885-ben az ő javaslatai alapján lépett életbe az iskolaorvosi és egészségtan-tanári intézmény. Ugyanekkor alapította Markusovszky Lajossal az Országos Közegészségi Egyesületet. 1879 és 1887 között szerkesztette a Természettudományi Közlönyt és vezette annak Egészségtan c. rovatát. 1887-tól a Közegészségi Egyesület közlönyének, az Egészség című lapnak szerkesztője. Ugyanígy az Orvosi Hetilap Közegészségügy és törvényszéki orvostan c. szakmellékletének. A közegészségügy első magyar szaktekintélyeként főszerepet játszott a higiénikus orvosok továbbképzése terén is. Nemzetközileg is a közegészségtan egyik megalapozójának tekintik. „A levegő, a talaj és a víz szennyeződésére vonatkozó kutatásai mind módszereik, mind megállapításaik tekintetében klasszikus jelentőségűek és hozzájárultak Pettenkofer téves talajelméletének megdöntéséhez. Elsők között mutatta ki a víz tífuszt terjesztő szerepét. Jelentősek a szénmonoxid toxicitására vonatkozó kutatásai. Felismerte a bakteriológia fontosságát. Kutatásait számos gyakorlati kérdés megoldásában érvényesítette (a főváros vízellátása, csatornázás stb.). Világviszonylatban elsőnek vetette fel egy országos közegészségügyi intézet és területi közegészségügyi-járványügyi intézet tervét.” 1872-től az Országos Közegészségügyi Tanács tagja. 1878. június 14-től az MTA levelező, 1883. május 17-től rendes tagja, 1891-ben a cambridge-i egyetem tiszteletbeli doktora. Tiszteletbeli, illetve külföldi tagja volt a német (Verein für Öffentliche Gesundheitspflege), párizsi, brüsszeli, firenzei, londoni közegészségügyi egyesületeknek. Az Association of Medical Officers of Great-Britain tiszteletbeli tagjává választotta. A nemzetközi egészségügyi és demográfiai kongresszus állandó bizottságának magyarországi tagja volt. Az 1882/83-as berlini egészségügyi kiállításon tudományos és kutatási eszközeiért Auguszta császárné aranyéremmel tüntette ki. 1888-1892 között négy tanéven át a budapesti orvoskar dékánja, 1894/95-ben az egyetem rektora. Már nyolc évvel halála után, 1909. augusztus 29-én szobrot kapott a fővárosban, az akkori Sándor téren.
(Főbb munkái: Az árnyékszék-rendszerekről, tekintettel a hazai s főleg a pesti viszonyokra. Pest, 1869.; Közegészségügy Angolországban, tekintettel az orvosügyre, orvosrendészetre, a törvényszéki orvos ügyre, valamint a hazai viszonyokra. Bp., 1873.; Az egészséges házról és lakásról. Bp., 1877. /németül: Das gesunde Haus und die gesunde Wohnung. Braunschweig, 1878./; A közegészségügy. Bp., 1879. /Hivatalos jelentés a Párizsban 1878-ban tartott egyetemes kiállításról III./; Egészségtani kutatások a levegőt, talajt és vizet illetően. Bp., 1880–81.; A budapesti m. kir. tudományegyetem közegészségtani intézetének leírása. A berlini egészségügyi kiállítás alkalmából a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából egybeállítva. Bp., 1882. /Ugyanez németül is./; Néhány készülék egészségtani előadásokhoz és kísérletekhez. Az 1882–83-ki berlini egészség és mentésügyi kiállítás alkalmából. Bp., 1883. /Magyar és német szöveggel./; Jelentés az iskolaegészségügyről. Bp., 1888. /Felolvasás a VI. bécsi nemzetközi egészségügyi kongresszuson./; Hygiene des Bodens. Jena, 1893. in: Weyls: Handbuch der Hygiene I. kötet 1. fejezet.; A tiszti orvosi kiképzés és minősítés reformja. Bp., 1898.) idézet: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990. szerk.: Kenyeres Ágnes.
